Filmajánló: Saul fia

Nem igazi filmajánló ez a poszt, hiszen Magyarországon már hónapokkal ezelőtt bárki láthatta a Saul fiát, a tegnapi Oscar győzelem óta pedig még az is hallott róla, akit egyáltalán nem érdekelnek a (magyar) filmek. Az Oscar-díj megnyerésén túl, számunkra az az apropója a filmnek, hogy a múlt hétvége óta játszák a hawaii mozik és szombaton mi is megnéztük, pontosabban csak én néztem végig, de erről majd később. A filmet nem nagyon kell bemutatni: az auschwitzi koncentrációs táborban játszódik, ahol egy magyar zsidó rab, Saul egy halott fiúról úgy hiszi, hogy a saját fia, akiről életében nem tudott gondoskodni, de most szeretné megadni neki a végtisztességet, ezért a fiú testét meg akarja menteni az elégetéstől. A film igazi különlegessége, hogy nem kívülállóként igyekszik bemutatni a koncentrációs táborok szörnyűségeit, hanem végig a főszereplő szemszögéből. Ehhez egy érdekes kameraállást használtak, szinte végig csak közelről látjuk a főszereplőt, a környezetből alig valamit, azt is legtöbbször homályosan. A koncepció nagyon érdekes, de mivel így a kamera állandóan mozgásban van, ez egyben a film legzavaróbb tulajdonsága is, főleg, ha valaki rosszul lesz a folyton mozgó, rázkódó képektől, mint például Gabi, aki emiatt nem is tudta végig nézni a filmet. Ezt leszámítva azonban valóban kiváló alkotás a Saul fia és külön érdekes volt egy hawaii moziban magyar nyelvű filmet nézni, Amerikában ugyanis nem divat a szinkronizálás, így eredeti nyelven, angol felirattal vetítették.

Agatha Christie Hawaiin

Idén lenne 125 éves Agatha Christie, a közismert krimiíró. Talán kevesen tudják, hogy Hercule Poirot és Miss Marple megalkotója fiatal korában járt Hawaiin és lelkes szörfös volt. 1922-ben első férjével Archie Christie-vel egy világ körüli utazáson vettek részt, melynek során a Brit Birodalmi Kiállítást igyekeztek népszerűsíteni. A szörfözéssel Dél-Afrikában kerültek kapcsolatba ’22 februárjában. Életem című könyvében így írt róla: „Dél-Afrikában vékony falapokból készültek a szörfdeszkák és könnyűek voltak, így az ember gyorsan megtanulhatta a hullámlovaglás fortélyait – kellemes sport volt és jó mulatság, ami után a parti homokban üldögélve piknikeztünk.” Honoluluba augusztus elején érkeztek és októberig maradtak Oahu szigetén. Ez idő alatt, amikor éppen nem a napégéssel bajlódtak, akkor igyekeztek tökéletesíteni a szörftudásukat. „Minden szabad percünket továbbra is a vízen töltöttük, és lassanként egész jó szörfözővé váltunk, legalábbis európai mércével mérve.” Hawaiin azonban a szörfözés sokkal nehezebb volt, mert a deszkák nagyok és nehezek voltak és a hullámok is a parttól távolabb alakultak ki, így nem volt könnyű elérni a megfelelő helyig, majd elkapni a megfelelő hullámot. Egyszer egy „rossz” hullám még a hosszú selyem fürdőruháját is leszaggatta, ami helyett aztán Waikikiben vett „egy smaragdzöld, merészen textilhiányos és csodaszép fürdőruhát”. Agatha számára eleinte különösen nehéz volt a hullámlovaglás, nem is nagyon élvezte, aztán egy hawaii fiút felfogadva lassacskán sikerült elsajátítania a megfelelő technikát. „Életem egyik nagy diadala volt, amikor először sikerült megtartani az egyensúlyomat, és a deszkán állva kiszáguldani egészen a partig! Semmihez sem hasonlítható az élmény, amikor az ember szédítő sebességgel száguld a hullámok hátán a part felé, majd lelassul, és befordul a szelíden hullámzó, sekély vízbe – ennél élvezetesebb sportot keveset tudok elképzelni.” Mindezek ellenére a hawaii élményeik elég vegyesek voltak, különösen, mivel „Honolulu roppant drága mulatság volt”. Úgy tűnik, van, ami sosem változik.

Fotók: Christie Archive

Duke Kahanamoku és a hawaii szörfkultúra

A szörfözést az ősi polinézek találták ki, hogy szórakoztassák magukat és eltöltsék a szabadidejüket. A Polinéz-szigetvilágban a hullámlovaglásra leginkább alkalmas hullámok a Hawaii-szigetek partjainál alakulnak ki, így itt vált ez a sport leginkább a kultúra részévé, ezért tartják ma úgy, hogy Hawaii a szörfözés szülőhazája. A szörfözés egyébként az angol surf szóból ered, ami bukóhullámot jelent. A sport hawaii neve pedig hee nalu, amit leginkább hullámon siklásként lehetne fordítani, a magyar név, a hullámlovaglás is talán ebből eredeztethető. A hullámon siklást a hawaiiak művészetnek tartották és mindenki nagy kedvvel űzte. A legügyesebb szörfösök óriási tiszteletnek örvendtek és nem ritkán közülük kerültek ki a csoportok vezetői is.

A szörf világszintű elterjedése a 20. század elején kezdődött egy kiváló hawaii sportembernek köszönhetően. Ő volt Duke Kahanamoku. Mindenféle vízi sporthoz volt tehetsége, ezért gyakran hívták halembernek, vagy, utalva a keresztnevére, az úszás hercegének. Duke 1912-ben lett először olimpiai bajnok 100 méteres gyorsúszásban, majd a következő Olimpián, 1920-ban a saját korábbi világcsúcsát megjavítva megvédte az olimpiai bajnoki címét, sőt az amerikai gyorsváltó tagjaként megszerezte a harmadik olimpiai aranyát is. 1924-ben, 34 évesen azonban már be kellett érnie az ezüstéremmel, egy bizonyos Johnny Weissmüller mögött. Duke később gyakran viccelődött azzal, hogy őt csak Tarzan tudta legyőzni. 1932-ben pedig még tartalékként tagja volt az olimpiai bronzérmes amerikai vízilabda csapatnak is. Elképesztő sportteljesítményeinek és közvetlen stílusának köszönhetően Duke lett az úszósport első igazi világsztárja. A hírnevét pedig arra használta, hogy a számára legkedvesebb sportot, az akkoriban még csak Hawaiin ismert szörfözést népszerűsítse. Kaliforniában, Ausztráliában és a világ más pontjain is sikerült meghonosítania a hullámlovaglást, így teljes joggal nevezhető Duke Kahanamoku a modern szörfözés atyjának. Duke egyébként Honoluluban született 1890-ben és itt is hunyt el 1968-ban. Waikikiben ma is bronzszobor őrzi az emlékét.

A kezdő szörfösök körében Waikiki ma is nagyon népszerű, de az igazán nagy hullámok a sziget nyugati és különösen az északi partjainál találhatóak, különösen a téli hónapokban. A világ legnevesebb szörfversenyei is itt kerülnek megrendezésre. Ezek a partok távol vannak a fő turistahelyszínektől és amúgy sem igazán alkalmasak „egyszerű” strandolásra, ezért többnyire csak az igazán ügyes és elszánt szörfösök látogatják. Az időnként erre tévedőknek pedig itt lehetőségük nyílik betekinteni a különös helyi szörfkultúrába, aminek során az itt lakók a szörfözés számtalan ágának valamelyikét űzve, munka előtt, munka után és nem ritkán munka helyett is a hullámokat várják ☺

Filmajánló: Kon-Tiki

Néhány éve olvastam Thor Heyerdahl Tutajjal a Csendes-óceánon című könyvét, de Balogh János rádiós műsorainak köszönhetően, már gyerekkoromban ismerős volt számomra a norvég utazó története. Heyerdahl Óceániában dolgozó zoológus volt, aki később a néprajz felé fordult és a polinéz szigetek benépesülése kezdte érdekelni. A többi néprajzkutatóval ellentétben, ő úgy hitte, hogy Óceániát nem Ázsia irányából népesítették be, hanem Dél-Amerika felől. Ellenzői leginkább azzal érveltek, hogy a dél-amerikai népek nem rendelkeztek hajókkal, csak tutajjal, azzal pedig nem lehetett eljutni a nyílt óceánon át a távoli szigetekre. Ekkor Heyerdahl úgy döntött, hogy bebizonyítja, el lehet jutni egy tutajon Dél-Amerikából Polinéziába. Öt társával vágott neki a veszélyes expedíciónak, amely végül látványos sikerrel zárult és impozáns cáfolatot adott a dél-amerikai benépesülés ellenzőinek akkori legfőbb érvére. Mindezek ellenére, Heyerdahl elmélete valószínűleg hibás, ma már DNS-vizsgálatok is azt mutatják, hogy a polinézek ősei minden bizonnyal Ázsiából származnak, de persze az nem zárható ki, hogy kis mértékű dél-amerikai betelepülés is létezett. Akárhogyan is, Heyerdahl tette mindenképpen példaértékűnek tekinthető és máig a legnagyobb felfedezők között tartják számon a norvég tudóst.

Az ő és a társai történetét meséli el a Kon-Tiki című film, amit a hétvégén mi is megnéztünk. Aki szereti a látványos kalandfilmeket, életrajzi ihletésű történeteket, annak mindenképpen ajánlott.

Kultúrkalandok

Pénteken reggel hazautaztak a tesómék, akikkel két nagyszerű és eseménydús hetet töltöttünk együtt. Jól mutatja ezt, hogy amíg itt voltak, nem volt idő a bloggal is foglalkozni, ezért majd három részletben jön a lényeg. Először is a kulturális kalandok következnek.

Természetesen sok olyan helyszínt is meglátogattunk, amit mi már korábban láttunk, mint például a Byodo-In templom, a Kamehameha szobor, a Dole Ananászültetvény és egyéb apróbb látványosságok. Volt azonban két olyan program, ami számunkra is újdonság volt.

Az egyik ilyen, Pearl Harbor meglátogatása volt. Az emlékközpont több látnivalót is kínál, melyek közül a legismertebb az elsüllyedt USS Arizona felett készített „kilátó”, Mi ezt kihagytuk, mert már nem kaptunk rá jegyet, de állítólag sok mindent amúgy sem lehet látni róla. A másik fő látványosság a USS Bowfin nevű tengeralattjáró. Ide már mi is bejutottunk. A tengeralattjáró mellett egy parkban pedig további érdekességek voltak kiállítva, periszkópok, torpedók, ágyúk, stb. Az külön érdekes, hogy talán ez az egyetlen hely a szigeten, ahol nem találkoztunk japán turistákkal. Vajon miért?

A másik újdonság a Polinéz Kulturális Központ volt, ami bemutatja a polinéz szigetvilág életét, legalábbis megismerhető Samoa, Új-Zéland, Fiji, Tahiti, Tonga és természetesen Hawaii kultúrája. Minden szigetvilág külön sarkot kapott a központban, melyeket folyók választanak el egymástól. Miután megérkeztünk, a folyón vízi bemutatót láttunk, ahol minden népcsoport képviseltette magát. A napi program egyébként három részből áll, napközben lehet bejárni az egyes szigetek helyszíneit, ahol érdekes előadások során nyerhetünk bepillantást a különféle szigetek kultúrájába, láttunk többek között ősi tongai esküvőt, szamoai tűzgyújtást kókuszháncs segítségével, maori harci bemutatót és sok-sok polinéz zenét is hallottunk. A program második része a vacsora volt, majd pedig jött az esti zenés, táncos Broadway jellegű előadás. A műsor egy fiú életén keresztül mutatja be a polinéz kultúrát a születéstől a családalapításig, mindezt rendkívül látványos módon. Érdemes belenézni.

Pearl Harbor

December 7. minden bizonnyal az amerikai történelem legtragikusabb napja, hiszen 1941-ben ezen a napon támadta meg Japán az Egyesült Államokat itt, Pearl Harbor kikötőjénél. Ezzel a támadással az USA is belekényszerült a második világháborúba, sőt tulajdonképpen ezzel terebélyesedett világháborúvá az addig „csak” Európára korlátozódó háború. A támadás teljesen felkészületlenül érte Amerikát, így a veszteségek is nagyon súlyosak voltak: 2403 ember vesztette életét és 1178 megsebesült, több, mint 180 repülőgép megsemmisült, 4 csatahajó elsüllyedt és számos további hajó súlyosan megrongálódott. Roosevelt elnök emiatt „a gyalázat napjának” nevezte december hetedikét.

Az eseményekből 2001-ben készült nagyszabású film Pearl Harbor - Égi háború címmel.

A képek a Naval History & Heritage Command honlapjáról származnak. Photo credit: NHHC

Hálaadás

Amerikában a legfontosabb családi ünnep a Hálaadás (Thanksgiving), amit november negyedik csütörtökén tartanak. Ilyenkor az amerikaiak az őszi betakarítások után hálát adnak Istennek a termésért.

A hagyományok szerint először az Újvilágba érkező telepesek adtak hálát az őslakos indiánoknak, amiért azok megtanították a telepeseknek a kukoricatermesztést és egyebek mellett a vadpulyka vadászatát is.

Manapság Hálaadás napján összegyűlnek a családok és hatalmas lakomát csapnak, melynek egyik legfontosabb kelléke természetesen a sült pulyka, ami miatt néha pulykanapnak is nevezik ezt a napot. Ez a negyedik Hálaadásunk az USA-ban és most először úgy döntöttünk, hogy mi is amerikai módra, sült pulykával ünnepelünk. Természetesen nem egy egész pulykát sütöttünk meg, csak néhány „alkatrészt” egy kis sajttal és burgonyapürével. Fincsi lett…

Előtte

Utána

Veteránok napja

November 11-én van a Veteránok Napja, amikor a háborús veteránokra és a háborúkban elesettekre emlékeznek. Ez a nap munkaszüneti nap és ilyenkor országszerte megemlékezéseket tartanak. Mivel idén november 11. vasárnapra esett, ezért itt Hawaiin a hétfőt megadták munkaszünetnek.

Mi csak egy kis strandolást terveztünk az ünnepnapon, de sajnos már beköszöntött a hawaii tél és az időjárás nem volt kegyes hozzánk.

Halloween

Október 31-én van Halloween ünnepe. Ez egy tipikusan amerikai ünnep, mégpedig a legvidámabb, annak ellenére, hogy a boszorkányok, a kísértetek és az elátkozott szellemek ünnepe. Az ősi, kelta eredetű hit szerint az elmúlt évben elhunytak lelkei ezen a napon vándorolnak a holtak birodalmába. Ezért ilyenkor töklámpásokkal próbálják elijeszteni a szellemeket, illetve rémisztő maszkok viselésével az emberek próbálnak közülük valónak tűnni. Vannak, akik a házukat már hetekkel korábban felkészítik a Halloweenre és mindenféle ijesztő dolgokkal várják az ünnepet. Halloween estéjén pedig a beöltözött emberek óriási bulikat csapnak Amerika szerte. Pár éve mi is részt vettünk egy ilyen bulin, Gábor Jack Sparrow kapitány volt, jómagam pedig boszorkánynak öltöztem. Azóta csak igyekszünk a megfelelő mennyiségű csokoládékészlettel készülni az érkező gyerekseregre, akik Trick or treat! (csokit vagy csalunk!) kiáltással fenyegetik az ajtót nyitó felnőtteket.

A Halloween nem hivatalos himnusza (hosszú verzió, a rövid ide kattintva látható):

Az államalapítás ünnepe

Pénteken ismét ünnepnap volt Hawaiin. Minden évben augusztus harmadik péntekén ünneplik, hogy Hawaii 1959. augusztus 21-én az USA tagállama lett. Először még 1919-ben Kuhio herceg nyújtott be törvényjavaslatot a Kongresszusnak, hogy Hawaii amerikai állam legyen. Ezt követően aztán többször is próbálkoztak a javaslattal, végül 1959-ben fogadta el a Kongresszus és Esienhower elnök augusztus harmadik péntekén írta alá a kiáltványt, ami Hawaiit az USA 50. tagállamává tette. Hawaiin az Iolani Palota előtt hirdették ki az állammá válást, ami korábban a királyi család lakhelye volt és a Kamehameha szoborral szemben helyezkedik el. Manapság már nincsenek nagy ünnepségek ezen a napon, nekem ráadásul be kellett mennem egy kicsit a laborba dolgozni, így nem is tudtuk teljesen kihasználni a szabadnapot.

Balogh János emlékére

Tíz éve hunyt el Balogh János akadémikus, ökológusprofesszor. Balogh tanár úr, ahogyan legtöbben hívták, egész életét a természet megismerésének és védelmének szentelte. Tudományos expedíciói során többször is járt a Hawaii-szigeteken, ahol a kutatómunka mellett madárhangokat és helyi zenéket gyűjtött. Mindig nagy hangsúlyt fektetett az ismeretterjesztésre, könyvein, tanulmányain túl televíziós és rádiós műsorokat is készített.
Az alábbi kétrészes rádióműsor a Magnóval a világ körül című sorozat részeként hangzott el a Magyar Rádióban 1971-ben. Az előadásból megtudhatunk néhány érdekességet a Hawaii-szigetekről, megszólalnak benne érdekes madarak hangjai, felcsendülnek a jellegzetes hawaii dallamok és Cook kapitány halálának történetét is elmeséli a tanár úr sajátos stílusában, jellegzetes, rekedtes hangján.

Aloha torony

A július 4-ei ünnepségeken ugyan nem vettünk részt, de egy kis biciklitúrát azért bevállaltunk a délelőtt folyamán és megnéztük az Aloha Towert (Aloha torony). Ez a torony 1926-ban épült és akkoriban a legmagasabb épület volt Honoluluban. A torony a kikötőben található és korábban ez üdvözölte a szigetre érkezőket. A helyiek itt gyűltek össze és az érkezők számára a híres hawaii virágfüzérrel (lei) kedveskedtek.

A Függetlenség Napja

Ma ünnepli az Egyesült Államok a Függetlenség Napját. Ez kétségkívül a legfontosabb amerikai nemzeti ünnep, hiszen azt is mondhatjuk, hogy ez az USA születésnapja. 1776-ban ugyanis ezen a napon hirdették ki Philadelphiában a Függetlenségi Nyilatkozatot, amelyben az ország kinyilvánította függetlenségét a Brit Birodalomtól.

A július 4-ei ünneplés felvonulásokkal és főleg családi barbecue partikkal történik, este pedig az elengedhetetlen tűzijátékkal. A nagy tömegre való tekintettel, mi inkább kihagytuk az ünnepségeket. 2010-ben azonban, amikor Kamilla barátnőm meglátogatott minket, megnéztük Philadelphiában a Szabadság Csarnokát, ahol megtörtént a Nyilatkozat kihirdetése, melynek során a torony harangja is megkondult, amit azóta a Szabadság Harangjának neveznek.

Kamehameha király napja

Június 11. talán a legfontosabb ünnep Hawaiin, ekkor van Kamehameha király napja. Kamehameha a Hawaii Királyság megalapítója és Hawaii első királya volt, akit Nagy Kamehamehának is szoktak nevezni. Születésének pontos dátumát nem tudni, de mivel az ősi hawaii legenda úgy tartja, hogy a nagy király születését, aki majd egy napon egyesíti a szigeteket, egy üstökös eljövetele jelzi, ma úgy tartják, hogy 1758-ban születhetett, hiszen ebben az évben tűnt fel a Halley-üstökös. Kamehameha a Big Islanden született, majd a 18. század végére a két legnyugatibb sziget kivételével az uralma alá vonta a szigeteket. Végül 1810-ben behódolt a két utolsó sziget is és megalakult az egységes Hawaii Királyság. Kamehamehának több felesége és számtalan gyermeke volt. 1819-ben hunyt el és az ősi szokásoknak megfelelően titokban temették el, végső nyughelye máig ismeretlen.

Több nagy szobor segíti megőrizni Kamehameha emlékét a Hawaii-szigeteken. Az elsőt és a legismertebbet 1883-ban állították fel Honolulu belvárosában az Aliiolani Hale nevű épület előtt, aminek a jelentése: A Mennyei Király Háza. Az épület eredetileg királyi palotának épült, ma ez a Hawaii Állami Legfőbb Bíróság épülete. Aki nézi a Hawaii Five-O című sorozatot, annak ismerős lehet, hiszen a történet szerint ez a  Five-O csoport székhelye.

Mi még vasárnap tettük tiszteletünket a szobornál, amit ilyenkor teleaggatnak virágfüzérekkel.

Dole Ananászültetvény

A hétvégén autót béreltünk, hogy a sziget néhány távolabbi pontját is felfedezhessük. A Byodo-In templomon kívül a Dole Ananászültetvény volt a fő célpontunk.
A Hawaii Ananász Vállalatot James Dole alapította, miután megérkezett Hawaiira 1899-ben.. Az üzlet idővel annyira sikeressé vált, hogy 1922-ben megvásárolta Lanai szigetét és létrehozta rajta a világ legnagyobb ananászültetvényét, ami miatt a szigetet Ananász-szigetnek is szokták nevezni. Odáig azért nem jutottunk el ☺, de Oahu szigetén is jókora ültetvényekkel találkoztunk. A Dole látogatóközpontban megismerkedtünk a szigetek növényvilágával és mezőgazdaságával, ittunk frissen szüretelt ananászból facsart ananászlét, az Ananász Expressz nevű kis vonaton pedig bejártuk az ültetvények legérdekesebb pontjait.

Byodo-In templom

Hawaiin a lakosság több, mint fele ázsiai, főként japán származású, így erőteljes a japán hatás a szigeteken. Ennek egyik legszebb megnyilvánulása a Kooalu hegy tövében elhelyezkedő Byodo-In templom, a Templomok Völgyében. Ez az épület a Japánban lévő hasonló nevű buddhista templom felére kicsinyített mása. Hasonlóan az eredetihez, fából készült egyetlen szög felhasználása nélkül.

A kertbe belépve egy háromtonnás béke harangot kongathat meg a látogató, a templomban pedig egy három méteres fából készült aranyozott buddha szobor segíti megtalálni a békét és a lelki nyugalmat. A templom a szépen gondozott kertjével valóban határtalan békét áraszt, amit csak fokoz a háttérben látható, szinte mindig felhőbe burkolózó hegy látványa.

Kuhio-nap

Ma Kuhio herceg tiszteletére ünnepnap van Hawaiin. Kuhio herceg Jonah Kuhio Kalanianaole néven született 1871. március 26-án Kauai szigetén annak a Kaumualiinak a leszármazottjaként, aki Kauai, valamint Niihau szigetének utolsó független uralkodója volt, mielőtt Nagy Kamehameha meghódította a két legnyugatibb szigetet is, hogy létrejöjjön az egységes Hawaii Királyság. A királyságot 1893-ban megdöntötték, így Kuhioból soha nem lett uralkodó, de politikusként sokat tett a hawaii őslakosokért, így nagy tiszteletnek örvend a szigeteken. Ő az egyetlen hawaii őslakos és az egyetlen királyi származású politikus, aki tagja lett az Amerikai Kongresszusnak.

A szabadnapot kihasználva sétálgattunk a Kuhio Parkban és megnéztük a herceg szobrát, majd találtunk egy remek palacsintázós helyet, ahol igazi európai palacsintákat (crepe) készítenek, nem olyat, amit pancake-nek hívnak és jobb híján palacsintának szokás fordítani. Be is faltunk egy-egy fagyival és némi tejszínhabbal megspékelt epres-banános-csokiszirupos palacsintát.

Bob Marley

1945-ben ezen a napon született Bob Marley, a legismertebb reggae zenész. Emlékezzünk meg róla a Waiting in Vain című nótával, amihez Hawaiin forgatták a videoklipet.