Nem
igazi filmajánló ez a poszt, hiszen Magyarországon már hónapokkal ezelőtt bárki
láthatta a Saul fiát, a tegnapi Oscar győzelem óta pedig még az is hallott
róla, akit egyáltalán nem érdekelnek a (magyar) filmek. Az Oscar-díj megnyerésén
túl, számunkra az az apropója a filmnek, hogy a múlt hétvége óta játszák a
hawaii mozik és szombaton mi is megnéztük, pontosabban csak én néztem végig, de
erről majd később. A filmet nem nagyon kell bemutatni: az auschwitzi
koncentrációs táborban játszódik, ahol egy magyar zsidó rab, Saul egy halott
fiúról úgy hiszi, hogy a saját fia, akiről életében nem tudott gondoskodni, de
most szeretné megadni neki a végtisztességet, ezért a fiú testét
meg akarja menteni az elégetéstől. A film igazi különlegessége, hogy nem kívülállóként
igyekszik bemutatni a koncentrációs táborok szörnyűségeit, hanem végig a
főszereplő szemszögéből. Ehhez egy érdekes kameraállást használtak, szinte
végig csak közelről látjuk a főszereplőt, a környezetből alig valamit, azt is
legtöbbször homályosan. A koncepció nagyon érdekes, de mivel így a kamera
állandóan mozgásban van, ez egyben a film legzavaróbb tulajdonsága is, főleg,
ha valaki rosszul lesz a folyton mozgó, rázkódó képektől, mint például Gabi,
aki emiatt nem is tudta végig nézni a filmet. Ezt leszámítva azonban valóban
kiváló alkotás a Saul fia és külön érdekes volt egy hawaii moziban magyar
nyelvű filmet nézni, Amerikában ugyanis nem divat a szinkronizálás, így eredeti
nyelven, angol felirattal vetítették.
