Duke's Restaurant

Két amerikai főiskolai jóbarát, Rob Thibaut és Sandy Saxten a 70-es évek végén úgy döntöttek, hogy a vendéglátóiparban fognak vállalkozásba. Mottójukat hat szóval fogalmazták meg: Have Fun, Make Money with Aloha (légy vidám és keress pénzt alohával). Az első vendéglőjüket Mauin nyitották, amit újabb három követett a szigeten, majd kettőt nyitottak Oahun, újabb kettőt Kauain, sőt Kaliforniában is nyílt öt étterem és létrejött a T S Restaurant hálózat. A különlegességük, hogy egytől-egyig mind igazán festői környezetben található. Waikikiben is akad egy, ami a szörflegenda és Waikiki Beachboy Duke Kahanamoku tiszteletére a Duke étterme nevet kapta.

A múlt hétvégén mi is kipróbáltuk és megállapítottuk, hogy a Duke’s kétségtelenül az egyik legjobb vendéglő Hawaiin. Az étterem egy hatalmas nyitott térből áll, amiben kisebb boxok, pálmalevél-ernyős kiülős rész és egy tipikus amerikai sportbár is helyet kapott. Az óceán mindenhonnan látható, a kinti részen ülők pedig még a Waikiki strandjai fölé emelkedő Diamond Head kráterének látványát is élvezhetik. Az aloha érzést pedig úgy próbálják átadni, hogy igyekeznek Amerika legbarátságosabb étterme lenni. Persze a kedvesség mit sem érne jó kaják nélkül, de a Duke’s étlapja kellően változatos és ínycsiklandó ételekből áll, főleg frissen fogott hawaii halak és egyéb tengeri élőlények alkotják, de természetesen nem maradhatnak ki a steakek és egyéb amerikai ételek sem, mint például a különféle burgerek. Itt azonban nem egy gyorséttermi szottyadt szenyára kell gondolni, hanem olyan hambira, amit úgy telepakolnak minden jóval, hogy sokszor átharapni is alig lehet. A bárban pedig remek koktélokat is kevernek. Mi kezdetnek a Vulkán nevű ananászos-kókuszos-epres cukorbombát próbáltuk ki, majd a Duke féle cheddar sajtos burgert választottuk főfogásnak, ami egy speciális hawaii dresszinget is kapott. Ennek az összetétele titkos, ám kétségtelenül nagyon finom. Desszertnek pedig a híres Hula Pitét is megkóstoltuk. Hát, az sem volt rossz ☺

Makapuu kilátó

A korábbiakhoz hasonlóan, az elmúlt év végét is sikerült többé-kevésbé munkamentesen tölteni. Ezúttal is számos kirándulást terveztünk, azonban az esős időjárás miatt csak egyszer volt lehetőségünk túrázni, ekkor Oahu legkeletibb szegletét, a Makapuu Pointot látogattuk meg. A hawaii mitológia szerint Makapuu egy ősi istenség volt, aki Tahitiről érkezett ide és a Makapuu Point egyik barlangjában élt. Róla kapta a nevét ez a hely. Makapuunak egyébként nyolc szeme volt és hawaii nyelven a neve kidülledt szemet jelent.

Gülüszem sziklája közel 200 méterrel emelkedik a tenger szintje fölé, ahonnan remek kilátás nyílik Oahu déli és a keleti partjára is. Valószínűleg ez a legszebb kilátást nyújtó pont Oahun. Déli irányban látható a Koko Head nevű kráter, amitől balra terül el a Hanauma-öböl, jobbra pedig a Diamond Head krátere is megfigyelhető a távolban. A sziget keleti, vagy itteni nevén szeles oldalán pedig Oahu egyik leglátványosabb útvonala látható, amint a Koolau-hegy meredek sziklái és az óceán között kanyarog. Jó rálátás nyílik a Makai mólóra is, ami a valóságban tengerkutatási létesítmény, de a Magnum című sorozatban ez volt TC helikopteres cégének a központja. A távolban pedig még kivehető a Bellows Beach is, ami talán a legjobb strand a szigeten. Obama elnök is itt strandolt, aki Oahun töltötte a karácsonyi pihenőjét. Két kisebb vulkanikus eredetű szigetecskét is meg lehet innen figyelni, amelyek fontos természetvédelmi területek, számos tengeri madár költ rajtuk. A közelebbi, kisebb méretű sziget neve Kaohikapiu, míg a nagyobbat Manana-szigetnek hívják, de ezt gyakran Nyúl-szigetnek (Rabbit Island) is nevezik, részben a nyúlfejre emlékeztető formája miatt, részben pedig azért, mert korábban nyulakat tartottak rajta.

A kilátóhoz egy nagyjából 3 km hosszú kacskaringós járdán lehet feljutni. Az amúgy is nagyszerű kilátáson túl, a helyszín télen még kiváló lehetőségeket is nyújt az erre vándorló hosszúszárnyú bálnák megfigyelésére. Nekünk szerencsénk is volt és láttunk egy kisebb csapat bálnát a távolban. A Makapuu szikla tövében egy világítótorony is található, amit 1909-ben építettek. Ezt csak a kilátóból lehet megnézni, az oda vezető út ugyanis le van zárva, hiszen a világítótorony a mai napig működik és fontos irányjelző a hajósoknak Oahu környékének korallzátonyokkal teli vizeiben.

Vadkalandok

A Hawaii-szigeteket a kulturális érdekességein túl, főként a természeti adottságai miatt érdemes meglátogatni és szerencsére az elmúlt két hétben bőven akadt látnivaló a vadonban is a vendégeink számára. Természetjáró útjaink során bejártuk a szigetet keresztül-kasul. Felmentünk a Diamond Head csúcsára, ahonnan nagyszerű rálátás nyílik a sziget keleti és déli partjaira. Kimentünk a sziget legnyugatibb pontjára, a Kaena Pointra, ahol az albatroszokon túl, sikerült találkoznunk a ritka hawaii barátfókával és a bálnákat is volt szerencsénk megfigyelni. Meglátogattuk a teknősök kedvenc pihenőhelyét és három napozó teknőssel is találkoztunk. Az egyik napon egy esőerdei túrára is elmentünk, ahol megfigyeltük az egyébként Magyarországon is honos vízityúknak egy olyan alfaját, ami csak a Hawaii-szigeteken fordul elő. Ez a bennszülött alfaj nagyon ritka, a védelmére sok energiát fordít a hawaii természetvédelem. Annak érdekében, hogy a víz alatti élővilág se maradjon ki, elmentünk Oahu kedvenc merülőhelyére, a Hanauma-öbölbe. Ez az öböl egy félig elsüllyedt vulkáni kráter, melynek aljzatán csodálatos korallzátony alakult ki. A zátony sziklái gazdag élővilágnak adnak otthont, így az itt búvárkodók rengeteg halfajjal találkozhatnak. Hogy meg tudjunk örökíteni néhány trópusi halat, vettünk egy egyszer használatos víz alatti filmes fényképezőgépet, amivel éles képet ugyan nem nagyon lehet készíteni, különösen a víz alatt nem, de jó móka volt újra filmre fotózni és azért sikerült néhány remek emlékképet is készíteni, nem csak a víz alatt, hanem a strandolásainkon is, de erről majd legközelebb.

Elnöki nap egy kráterben

Az USA első elnökének, George Washingtonnak a tiszteletére február harmadik hétfője ünnepnap Amerikában. A szabadnapot kirándulással töltöttük. A cél Oahu egyik kialudt vulkáni krátere a Diamond Head (gyémántfej) volt, ami a sziget délkeleti szegletében fekszik. A kráternek a hawaii őslakosok a tonhalra emlékeztető formája miatt a Leahi nevet adták, ami annyit jelent, hogy a tonhal homloka. Az angol nevet a 19. században kapta angol tengerészektől, akik a kráter belsejében található kalcitkristályokat hitték gyémántnak. Nem lehetett kellemes érzés rádöbbenni a hibára ☺

A kráter belsejébe egy alagúton lehet bejutni, majd egy kacskaringós, helyenként lépcsőkkel kisegített hegyi ösvényen lehet feljutni a kráter legmagasabb peremén található kilátóba. Az út másfél kilométer hosszú, mintegy 200 méter szintkülönbséggel, így nagyjából 40-45 percig tart. A csúcsról fantasztikus kilátás tárul elénk. Észak felé a sziget belsejében magasodó hegyek, kelet és dél felé a végtelen óceán, míg nyugat felé tekintve Honolulu látható. A kráterhez közeli felhőkarcolók alkotják Waikikit.

A légifotót Brian Snelson készítette / The aerial photo was taken by Brian Snelson.