Terepi élmények

Amikor éppen nem esik az eső és a turisták tömege sem akadályozza a munkát, akkor elég kellemes terepi élményekben lehet része az embernek itt Hawaiin. Ezen a héten végre ismét egy nagyszerű napot töltöttem a Kaena Pointon. Először ellenőriztem a Laysan albatroszokat, szerencsére a fiókák szépen fejlődnek, majd egy hawaii barátfókával is találkoztam. A fóka félig a vízbe merülve aludt, amikor egy hullám teljesen elborította, amire riadtan felkapta a fejét, mint aki azt sem tudja, hol van. Mindezeken felül végre a bálnákkal is szerencsém volt. A hosszúszárnyú bálnák ilyenkor itt töltik a telet és már többször láttam őket, amint a távolban fújtak, most azonban viszonylag közel tartózkodtak a parthoz és a nagy teleobjektívvel sikerült pár képet is készítenem róluk, habár a magas páratartalom nem kedvezett a fotózásnak. Mindenesetre nagy élmény volt ismét elég közelről látni ezeket az állatokat.

Eső, eső, eső

Lassan tavaszodik. Legalábbis otthon, itt ugyanis még tart a tél. Az elmúlt hónapokban talán többen gondoltak rá, hogy milyen jó lenne valami kellemes trópusi helyen tölteni a telet. Hát, Hawaii nem az a hely. Ezen a télen biztosan nem. Idén még alig akadt egy-két nap, amikor ne esett volna az eső. Ráadásul, amíg tavaly megúsztuk az esős évszakot kisebb záporokkal, addig idén folyamatos felhőszakadás keseríti meg a szigetvilág életét. Megértjük azokat, akik egy kellemes trópusi helyszínről álmodoznak. Mi is…

Teknősnézőben

Régóta terveztük már, hogy meglessük a tengeri teknősöket, de eddig valahogy nem került rá sor, pedig van egy hely az északi parton, ahol elvileg minden nap lehet teknőssel találkozni. Tegnap végül úgy döntöttünk, hogy megnézzük ezeket a hüllőket. Az erre a területre rendszerint napozni járó teknősfaj a közönséges levesteknős. Szegény állatnak már a neve is arra utal, hogy milyen sorsot szánt neki az ember. Ma már „csak” Ázsiában esznek teknőst, de az évszázadokon át zajló vadászat a kihalás szélére sodorta ezeket az állatokat. Itt Hawaiin a vadászat már nem jelent veszélyt rájuk, de a turisták hada miatt az ő helyzetük sem könnyebb, mint a fókáké. A parton van ugyan egy „piroskötél-menedzser”, aki a napozó állatokat bizonyos távolságban körbekeríti, így kijelölve, hogy amennyire szabad megközelíteni őket, de ahhoz előbb partra kéne jutniuk az állatoknak. Kicsit távolabbról azért sikerült lefotózni egy úszó teknőst, aztán otthagytuk a tömeget. Talán majd egy nyugisabb hétköznapon sikerül napozó teknősökkel is találkozni