Makapuu kilátó

A korábbiakhoz hasonlóan, az elmúlt év végét is sikerült többé-kevésbé munkamentesen tölteni. Ezúttal is számos kirándulást terveztünk, azonban az esős időjárás miatt csak egyszer volt lehetőségünk túrázni, ekkor Oahu legkeletibb szegletét, a Makapuu Pointot látogattuk meg. A hawaii mitológia szerint Makapuu egy ősi istenség volt, aki Tahitiről érkezett ide és a Makapuu Point egyik barlangjában élt. Róla kapta a nevét ez a hely. Makapuunak egyébként nyolc szeme volt és hawaii nyelven a neve kidülledt szemet jelent.

Gülüszem sziklája közel 200 méterrel emelkedik a tenger szintje fölé, ahonnan remek kilátás nyílik Oahu déli és a keleti partjára is. Valószínűleg ez a legszebb kilátást nyújtó pont Oahun. Déli irányban látható a Koko Head nevű kráter, amitől balra terül el a Hanauma-öböl, jobbra pedig a Diamond Head krátere is megfigyelhető a távolban. A sziget keleti, vagy itteni nevén szeles oldalán pedig Oahu egyik leglátványosabb útvonala látható, amint a Koolau-hegy meredek sziklái és az óceán között kanyarog. Jó rálátás nyílik a Makai mólóra is, ami a valóságban tengerkutatási létesítmény, de a Magnum című sorozatban ez volt TC helikopteres cégének a központja. A távolban pedig még kivehető a Bellows Beach is, ami talán a legjobb strand a szigeten. Obama elnök is itt strandolt, aki Oahun töltötte a karácsonyi pihenőjét. Két kisebb vulkanikus eredetű szigetecskét is meg lehet innen figyelni, amelyek fontos természetvédelmi területek, számos tengeri madár költ rajtuk. A közelebbi, kisebb méretű sziget neve Kaohikapiu, míg a nagyobbat Manana-szigetnek hívják, de ezt gyakran Nyúl-szigetnek (Rabbit Island) is nevezik, részben a nyúlfejre emlékeztető formája miatt, részben pedig azért, mert korábban nyulakat tartottak rajta.

A kilátóhoz egy nagyjából 3 km hosszú kacskaringós járdán lehet feljutni. Az amúgy is nagyszerű kilátáson túl, a helyszín télen még kiváló lehetőségeket is nyújt az erre vándorló hosszúszárnyú bálnák megfigyelésére. Nekünk szerencsénk is volt és láttunk egy kisebb csapat bálnát a távolban. A Makapuu szikla tövében egy világítótorony is található, amit 1909-ben építettek. Ezt csak a kilátóból lehet megnézni, az oda vezető út ugyanis le van zárva, hiszen a világítótorony a mai napig működik és fontos irányjelző a hajósoknak Oahu környékének korallzátonyokkal teli vizeiben.

Kutatás a sárga gyapjasmadár után

Az ökológusok számára az óceáni szigetek világa leginkább az egyedi, sehol máshol nem élő, úgynevezett bennszülött élőlények miatt érdekes. Mivel a Hawaii-szigetek a Föld legizoláltabb szigetlánca, itt különösen sok bennszülött faj található, vagy legalábbis egykoron rengeteg ilyen élőlény élt a szigeteken. Mind közül a legérdekesebbek kétségkívül a hawaii gyapjasmadarak. Ez az egész madárcsoport csak a Hawaii-szigeteken található meg, sőt az egyes szigeteknek is megvannak a maguk gyapjasmadarai. Ez a nagy változatosság egy évmilliókkal ezelőtt idetévedt pintyfajból alakult ki, amelyből az új élőhelyekhez alkalmazkodva, több mint ötven különféle madárfaj fejlődött ki az idők folyamán. Sajnos a madarak nagy része mára kihalt és a fennmaradt fajok túlélése is bizonytalan. A legfőbb gondot a behurcolt élőlények okozzák, a patkányok, a mongúzok, a számtalan betelepített madárfaj és különösen veszélyesek a szúnyogok, amelyek a madármalária kórokozóját hordozzák. A madármalária ellen az őshonos hawaii madaraknak ugyanis nincs ellenálló képességük, emiatt a hawaii gyapjasmadarak ma már csak a magasabb hegyek erdeiben élnek, ahol a vérszívók nem fordulnak elő. Mivel Oahu szigetének természeti állapota a leginkább leromlott, így itt él a legkevesebb, mindössze három gyapjasmadárfaj. Ezek legkülönlegesebbike az Oahu amakihi, amit magyarul sárga gyapjasmadárnak szoktak hívni. Ahogyan a hawaii neve is sejteti, ez a madár csak és kizárólag Oahu szigetén él.

Nem tagadom, ez a madárcsoport volt az egyik oka, amiért Hawaiira vágytam, és mint azóta kiderült, szerencsés vagyok, hogy éveket tölthetek Oahun, hiszen az egyszeri látogatónak nem sok esélye van, hogy alaposabban megismerje ezeket a ritkaságokat. Jómagam először mintegy másfél évvel ezelőtt indultam el a gyapjasmadarak keresésére. A helyszín a Koolau-hegység egyik gerince volt. Azt már korábbi olvasmányaimból tudtam, hogy a madarak kedvenc tápláléka az ohia lehua nevű fa vörös virágainak nektárja, így ezek felkeresésére koncentráltam. Szerencsém volt, ugyanis az első terepszemlén máris találkoztam egy amakihivel. Legközelebb már fotófelszereléssel vágtam neki a nehéz hegyi túrának abban a reményben, hogy képeket is készíthetek a madárról. A szerencse ezúttal azonban elkerült, ahogyan az ezt követő majd’ másfél évben minden alkalommal, amikor bevetettem magam a hegyi esőerdőkbe. Hiába próbálkoztam a Koolau-hegy több részén is, így a Waahila-hegygerincen és az Aiea-hegygerincen, nem sikerült fényképet készítenem a madarakról. Néhányszor ugyan találkoztam gyapjasmadarakkal, de a fotózásukra nem volt lehetőségem. Az eltelt időben azonban a megfigyelések során elegendő tapasztalatot gyűjtöttem a madarak viselkedéséről, és végül idén februárban elkészítetettem az első képemet egy hawaii gyapjasmadárról, egy fiatal tollruhás amakihiről. Pár héttel később aztán egy gyönyörű, felnőtt hím amakihit is le tudtam fotózni. Nem állítanám, hogy ezek a legjobb madárfotóim, de én nagyon örülök ezeknek is, hiszen nem sokan mondhatják el magukról, hogy sikerült lefényképezniük az Oahu amakihit.

Hawaii tempó

Köztudomású, hogy a délen élő emberekre nem éppen a gyorsaság a jellemző, különösen igaz ez, ha munkáról van szó. Balogh János, aki az expedíciói során sokféle emberrel találkozott ezt úgy fogalmazta meg, hogy "a déli embereknek semmi sem sürgős és még azt is holnapra hagyják".
Nincs ez persze másképp a hawaii emberekkel sem. A Hawaii szigetvilág tempóját tökéletesen szemlélteti az alábbi rendkívül "izgalmas" videó, amit egy kaméleonról készítettem a Koolau hegység egyik esőerdejében.

Aiea-hegygerinc

Mióta Gábor befejezte az albatroszok fényképezését, főleg a hawaii esőerdőkre fókuszál és a hétvégén engem is elvitt egy ilyen dzsungeltúrára. A jóval nehezebben járható Waahila-hegygerinc helyett egy könnyebb túrára mentünk az Aiea-hegygerinc mentén, ami a Keaiwa Heiau Állami Parkban található. A hétvége ellenére nem voltak sokan az erdőben. Itt ugyanis csak egyetlen ösvény van, ami viszont közel nyolc kilométer hosszan vezet az esőerdőben, amire nem sokan vállalkoznak. Mi azonban bevállaltuk és nagyon is jól tettük, hiszen gyönyörű, változatos esőerdőben sétálhattunk. A hegygerinc a Halawa-völgy mentén halad és némely tisztásról jól látható a völgy és a völgyben kanyargó autóút is, ami a sziget keleti felére vezet át a Koolau-hegységen keresztül (ugye milyen könnyen megjegyezhető neve van itt mindennek? ☺ ). Az ösvény végigjárása nagyjából három órát vett igénybe és kellemesen fárasztó volt.

Waahila-hegygerinc

Hawaiiról mindenkinek elsősorban a homokos tengerpartok jutnak eszébe, pedig a szigetek közepén erdővel borított hegyek is találhatók. Legtöbbször elég nehezen járható túra-utakon lehet csak a hegyekbe jutni, ezért aztán többnyire kevésbé ismertek Hawaii ezen látnivalói. Az egyik ilyen útvonal a Waahila-hegygerincen fut végig, ami a Koolau-hegységben található. Ez a hegygerinc Honolulu sűrűn lakott városából emelkedik ki. Mint minden hegyet errefelé, úgy általában ezt is sűrű felhőzet borítja, szerdán azonban meglepő módon szinte teljesen felhőmentes volt a hegy, ezért "gyorsan" fel is mentem a hegygerinc csúcsára. A terep helyenként igencsak nehéz, így néhány elszánt túrázón kívül nemigen lehetett emberekkel találkozni. A gerinc két oldalát esőerdő borítja, ez azonban csak egyfajta másodlagosan nőtt, ligetes erdő, hiszen a hawaii esőerdők értékes fáit évszázadokkal ezelőtt kitermelték. A megmaradt fafajok egyik legszebbike az ohia lehua, amely gyönyörű piros virágokat növeszt. Számos madár és rovar táplálkozik a virágaikban termelődő édes nektárból. Sajnos az őshonos hawaii madarak manapság már nagyon ritkák az erdőkben, mivel fokozatosan kiszorítják őket a betelepített madárfajok, mint amilyen a japán pápaszemes madár. Ezt a madarat 1929-ben hurcolták be Oahu szigetére és azóta a sziget leggyakoribb madarává vált. Habár madarászként nem volt igazán sikeres ez az út, a tiszta, felhőmentes látványért mindenképpen megérte felmászni.

Byodo-In templom

Hawaiin a lakosság több, mint fele ázsiai, főként japán származású, így erőteljes a japán hatás a szigeteken. Ennek egyik legszebb megnyilvánulása a Kooalu hegy tövében elhelyezkedő Byodo-In templom, a Templomok Völgyében. Ez az épület a Japánban lévő hasonló nevű buddhista templom felére kicsinyített mása. Hasonlóan az eredetihez, fából készült egyetlen szög felhasználása nélkül.

A kertbe belépve egy háromtonnás béke harangot kongathat meg a látogató, a templomban pedig egy három méteres fából készült aranyozott buddha szobor segíti megtalálni a békét és a lelki nyugalmat. A templom a szépen gondozott kertjével valóban határtalan békét áraszt, amit csak fokoz a háttérben látható, szinte mindig felhőbe burkolózó hegy látványa.

Oahu keleti partja

Szombaton autót béreltünk, hogy felfedezzük a város vásárlási lehetőségeit, hiszen számtalan dolgot kellett beszereznünk a költözés után. Nem volt sok szabadidőnk, de sikerült egy kis kirándulást is beiktatnunk a sziget keleti partja mentén. Először észak felé vettük az irányt és átvágtunk az esőerdővel borított Koolau-hegység déli gerincén, majd a part menti úton haladva megcsodáltuk Oahu sziklákkal övezett keleti partját.