San Francisco utcáin és Tankcsapda koncerten

A kaliforniai kirándulásunk másik fő célja, a Yosemite Nemzeti Parkon túl San Francisco megtekintése volt. San Francisco New York után a második legsűrűbben lakott város az Egyesült Államokban. A város híres a ködeiről, amiből most nem láttunk egy foszlányt sem, meredek dombjairól és néhány jellegzetes építményéről. Az egyik legismertebb nevezetessége az Alcatraz nevű egykori börtönsziget. Természetesen mi sem hagyhattuk ki a hírhedt börtön megtekintését. A kis sziget a San Francisco-öbölben található. A kaliforniai aranyláz idején itt építették fel a nyugati part első világítótornyát, hogy biztonságosabbá tegyék a megnövekedett vízi közlekedést. Ezt követően felépítettek rá egy katonai erődöt, majd a polgárháború után kezdték el börtönként használni. Eleinte katonai börtön volt, de a nagy gazdasági világválság idején a hadsereg nem tudta tovább finanszírozni, ezért a Börtönhivatal vette át az intézmény kezelését és így jött létre a hírhedt szövetségi börtön, ahová az USA legveszélyesebb bűnözőit zárták. Végül 1963-ban a magas fenntartási költségek miatt végleg becsukták a börtön kapuit, majd 1973-ban megnyitották a nagyközönség számára. Az Alcatrazban egyszerre maximum 300 elítélt fogva tartása volt lehetséges. A cellák rendkívül aprók voltak és az őrök nagyon szigorúan betartatták a szabályokat. Az Alcatraz hírhedtsége azonban leginkább annak volt köszönhető, hogy innen élve soha senki nem szökött meg. A szökés nehézségét fokozta, hogy a cellák a börtönépület közepén voltak, így ha valaki ki is jutott a cellájából, akkor még magából az épületből is ki kellett jutnia. Ha ez is sikerült, akkor már „csak” az őrök puskagolyóit elkerülve a partig kellett eljutnia, végül két és fél kilométert úsznia a szárazföldig a San Francisco-öböl jéghideg, örvénylő vizében. Nem csoda, hogy senkinek sem sikerült. Az Alcatrazban több híres-hírhedt bűnöző is raboskodott, a legismertebb kétségkívül Al Capone volt, aki 1934-ben került a szigetre. Az Alcatraz azonban nem igazán tett jót az egészségének és 1939-ben rossz állapota miatt szabadlábra helyezték. A látogatásunk idején az Alcatrazban volt George DeVincenzi is, aki börtönőr volt ’50 és ’57 között. Nagyon kedves öreg úr, aki éppen a könyvét dedikálta, ami tavaly jelent meg Murders on Alcatraz címmel (Gyilkosságok az Alcatrazban).

Nekünk sikerült élve elhagyni az Alcatrazt ☺

Az Alcatraztól keletre található a San Francisco-öböl bejárata, a Golden Gate (Aranykapu). Ezt a szorost íveli át San Francisco jelképe, a Golden Gate híd, ami sokáig a Föld legnagyobb függőhídja volt, ma már csak a tizedik a listán a maga 2737 méterével. A narancsvörös színű híd 1937-ben készült el és 6 sávos út épült rá. Az ott létünk alatt többször is áthaladtunk rajta és az egyik este a naplemente fényében is megcsodáltuk a hidat, ami ilyenkor különösen mutatós. A két nap során, amit San Franciscoban töltöttünk, megnéztük még a híres, hullámos hegyi utcákat is, amelyek számos filmben szerepelnek autós üldözések helyszíneként. Egyes utcák itt olyan meredekek, hogy csak lefelé engedik rajta a forgalmat. A város ezen része nagyon kellemes, szinte már vidékies, a belváros pedig tipikus amerikai stílusú a nagy felhőkarcolókkal. Összességében nagyon tetszetős város San Francisco.

Részlet a Bullitt című 1968-as filmből

Az egész kaliforniai utazásunk apropóját egyébként a kedvenc magyar zenekarunk, a Tankcsapda észak-amerikai turnéja adta. Az elsősorban a kint élő magyarokat megcélzó turné egyik állomása ugyanis San Francisco volt. A DNA Lounge nevű klubban aztán egy nagyon jó hangulatú telt házas koncertet adtak a debreceni srácok, ami méltó csúcsa volt a kaliforniai kirándulásunknak.

The Cure koncert

Történelmi esemény történt tegnap Honoluluban, a The Cure először adott koncertet Hawaiin a közel négy évtizede tartó pályafutása alatt. Mi ugyan egy kicsit fiatalabbak vagyunk, mint a zenekar, de én már legalább két évtizede vártam, hogy élőben láthassam Robert Smith-t és zenekarát. A találkozás remekül sikerült, hiszen olyan három órás műsort adtak a fiúk, amit örökre emlegetni fogunk. Robert természetesen szörnyen nézett ki, ahogyan az el is várható tőle, és ami még természetesebb, szörnyen jól is szólt, még ha ez a lenti videón nem is feltétlenül jön át, a hangulat viszont remélem, annál inkább. Nem meglepő, hogy a hosszú pályafutás összes fontos dala elhangzott a koncerten, amelyekből csak néhányat szeretnék kiemelni, a teljes setlist ide kattintva elérhető. Az előadás három jól elkülöníthető szakaszra oszlott. Az első részben játszották el a zenekar legnagyobb slágereit, többek között elhangzott a Lovesong, a Just Like Heaven, a Pictures of You, a Fascination Street, a Sleep When I’m Dead és persze a Friday I’m in Love is. A középső részben a sötét hangulatú, melankolikus daloké volt a főszerep, mint amilyen a One Hundred Years és a Disintegration, aztán a második visszahívás után újra belelendültek és néhány játékos dallal fejeződött be a koncert: The Caterpillar, Close to Me, Why Can’t I Be You?

Ziggy Marley - Wild and Free koncert

Szombaton Ziggy Marley koncert volt Honoluluban, amiből mi sem maradhattunk ki. Bob Marley fiaként természetesen Ziggynek is vérében van a reggae, amit az eddigi 5 Grammy-díj is bizonyít. A szabadtéri koncerten igazi fesztiválhangulat uralkodott, amihez a kedvezményes árú hot dog-sült krumpli-sör kombó is hozzájárult. A műsor hét körül kezdődött. A hangulat fokozásáért az Inner Circle volt a felelős, akik tökéletesen tették a dolgukat, mire a Bad Boys-hoz érkeztek, jókedvben már nem volt hiány, habár a küzdőtéren terjengő erőteljes „legelőszag” mutatta, hogy ebben nem csak a zenének volt szerepe. Ziggy és zenekara fél kilenckor lépett a színpadra és az esős idő ellenére nagyszerű műsort adtak. A turné névadó lemezéről megszólaló dalokon túl, mint a Personal Revolution, a Forward to Love, vagy az A Sign, számos régebbi nóta is felcsendült: Love is My Religion, True To Myself, vagy az alábbi videón is látható Beach in Hawaii, ami érthető módon a legnagyobb ovációt váltotta ki a közönség soraiban. Természetesen nem maradhatott el legalább egy Bob Marley dal előadása sem, ami ezúttal az Is This Love volt. A végén elázva és kellemesen elfáradva indultunk haza.

Bob Marley

1945-ben ezen a napon született Bob Marley, a legismertebb reggae zenész. Emlékezzünk meg róla a Waiting in Vain című nótával, amihez Hawaiin forgatták a videoklipet.