Kellemes Karácsonyt és Boldog Új Évet Kívánunk!
2013. december 24., kedd
2013. november 29., péntek
Hálaadás hawaii pulykával
A tavalyi Hálaadás volt az első
alkalom, hogy mi is sült pulykával ünnepeltük ezt a tipikus amerikai ünnepet,
idén pedig úgy döntöttünk, ha már egyszer Hawaiin vagyunk, akkor hawaii módra
készítjük el a húst és ananászos pulykamellet sütöttünk.
Ilyenkor a boltok húsos polcai
tömve vannak egész pulykákkal, de szerencsére lehet azért kapni kisebb
pulykaalkatrészeket is, például mellfilét csinos másfél kilós kiszerelésben.
Nekünk pont megfelelt. Ezen felül szükség volt még ananászra, valami trappista-szerű
sajtra, tejszínre, némi sóra és borsra. Először megsóztuk és megborsoztuk a
húst, majd kevés olajon egy tepsiben sütőbe raktuk. Amikor már nagyjából félig
megsült, leöntöttük egy kis tejszínnel, ráhelyeztük az ananász darabkákat,
végül rászórtuk a reszelt sajtot és mintegy negyed órára visszatettük még
sülni. Krumplipürével tálaltuk, desszertnek pedig kókuszkockát készítettünk,
utána pedig hálát adtunk mindezért ☺
2013. november 27., szerda
Az ananász felvágása
Az ananász ugyan eredetileg
Dél-Amerikából származik, mára azonban Hawaii egyik jelképévé vált, köszönhetően
James Dole ültetvényeinek, amelyek Hawaiit egykoron a világ ananász-fővárosává
tették. A szigeteken a mai napig nagy népszerűségnek örvend ez a gyümölcs. A
klímának köszönhetően ráadásul egész évben terem, így mindig lehet frissen
fogyasztani. A friss gyümölcs ízét, zamatát természetesen meg sem közelítheti a
befőtt ananász. Mi is rendszeresen szoktunk venni és többnyire nyersen esszük,
de időnként hawaii pizzát is szoktunk készíteni a segítségével (sonka, ananász,
sajt).
Az ananász felvágására többféle
módszer létezik, pedig szerintem felesleges túlbonyolítani, hacsak nem dekorációnak
szánja az ember. Mi úgy szoktuk csinálni, hogy először levágjuk az alját és a
tetejét, majd hosszában hat szeletre aprítjuk. Ezután kivágjuk a középső,
kemény részt, majd a külső „héját” is levágjuk, végül felaprítjuk, így apró
trapézformájú darabok keletkeznek. Egy 2-3 kg-os ananászból nagyjából a fele
marad meg, ezt mi többnyire két napig szoktuk enni. Elvileg az ananász ugyan kissé
savanykás ízű lenne, de itt Hawaiin olyan édes, hogy nem tudnánk egyszerre
megenni egy egészet.
S, hogy meg lehet-e unni? Nem hiszem ☺
S, hogy meg lehet-e unni? Nem hiszem ☺
2013. október 21., hétfő
Aiea-hegygerinc
Mióta Gábor befejezte az
albatroszok fényképezését, főleg a hawaii esőerdőkre fókuszál és a hétvégén
engem is elvitt egy ilyen dzsungeltúrára. A jóval nehezebben járható
Waahila-hegygerinc helyett egy könnyebb túrára mentünk az Aiea-hegygerinc
mentén, ami a Keaiwa Heiau Állami Parkban található. A hétvége ellenére nem
voltak sokan az erdőben. Itt ugyanis csak egyetlen ösvény van, ami viszont
közel nyolc kilométer hosszan vezet az esőerdőben, amire nem sokan
vállalkoznak. Mi azonban bevállaltuk és nagyon is jól tettük, hiszen gyönyörű,
változatos esőerdőben sétálhattunk. A hegygerinc a Halawa-völgy mentén halad és
némely tisztásról jól látható a völgy és a völgyben kanyargó autóút is, ami a
sziget keleti felére vezet át a Koolau-hegységen keresztül (ugye milyen könnyen
megjegyezhető neve van itt mindennek? ☺ ). Az ösvény végigjárása nagyjából három
órát vett igénybe és kellemesen fárasztó volt.
Bejegyezte:
Gabi
2013. október 8., kedd
Új cikk a TermészetBÚVÁRban: A Kaena Point
A TermészetBÚVÁR idei ötödik
számában megjelent egy négy oldalas cikkem, ami a Kaena Point természeti
szépségeit igyekszik bemutatni, elsősorban a madárvilágra fókuszálva. Az írást
természetesen a saját fotóim illusztrálják. A magazin kapható az újságárusoknál,
vagy akár digitális formában is elérhető a Digitalstand, illetve a Dimag
weboldalain.
2013. szeptember 27., péntek
A leghosszabb bejegyzés
Azok kedvéért, akik szeretik a hosszú blogbejegyzéseket, íme
itt az eddigi leghosszabb ☺
Óriás mamutfenyő (Sequoiadendron
giganteum) a Sequoia Nemzeti Parkban.
2013. szeptember 25., szerda
Az óriások földjén
Miután elhagytuk Los Angelest és
Dél-Kaliforniát, a pénteki napot az óriás mamutfenyők erdejében töltöttük. Az
óriás mamutfenyő kizárólag Kalifornia hegyvidékein fordul elő. Legnagyobb
állománya a Sequoia Nemzeti Parkban található, mi is itt találkoztunk velük. Az
óriás mamutfenyőnél ugyan léteznek magasabb fák, hiszen ezek „csak” 70-90 méter magasra nőnek, de
ezek a legnagyobb átmérőjűek, némelyikük 10 méternél is vastagabbra hízott az
évezredek során.
A Sequoia Nemztei Park a Sierra
Nevada hegy nyugati oldalában található. A legismertebb része az Óriás Erdő
(Giant Forest), ami kétezer méteres magasságban található. Már az oda vezető út
is lenyűgöző tájakon vezet, de persze az igazi látványosságok akkor kezdődtek,
amikor beléptünk az óriások erdejébe. Amerre csak néztünk, mindenhol hatalmas
fák, és ahogyan az Amerikában lenni szokott, rengeteg turista. Az erdőben
számtalan ösvényen lehet sétálni a mamutfenyők árnyékában. Mi is jó néhány túra
utat bejártunk, habár a nagy tömeg miatt a nemzeti park két látnivalójáról is
lemondtunk. Az egyik a Moro-szikla, ami egy hatalmas gránittömb a hegy tetején,
a másik pedig az Alagút-rönk, ami egy kidőlt mamutfenyőbe vájt alagút, ami
alatt akár autóval is át lehet hajtani. A park legnagyobb látványossága azonban
a Sherman tábornokról elnevezett fa, ami a világ legnagyobb élőlénye. A fa
teteje ugyan már elszáradt, ezért nem nő tovább, 84 méternél megállt, viszont folyamatosan
vastagszik, jelenleg 11
méter az átmérője a tövénél. A rönk térfogata kb. 1500 m³, a fa becsült
tömege nagyjából 2000 tonna. Lenyűgöző számok. A General Sherman fához vezető úton macskakövekből
kirakták a fa alaprajzát is, hogy jobban el lehessen képzelni a méretét.
Természetesen ennél a fánál voltak a legtöbben, ezért a fotók elkészülte után gyorsan
továbbálltunk. Itt döntöttük el, hogy a Moro-sziklát és az Alagút-rönköt
kihagyjuk és inkább bevetettük magunkat az erdő, turisták által kevésbé járt
ösvényeire. Mindenképpen megérte, hiszen itt találkoztunk a világ második
legnagyobb fájával, az Elnökkel (The President). Ez az egyik legidősebb
mamutfenyő a Földön, hiszen több, mint 3000 éves és minden bizonnyal a világ
legszebb fája.
2013. szeptember 22., vasárnap
Los Angeles
Az elmúlt héten néhány napra
elhagytuk a Hawaii szigetvilágot. Az úti cél Kalifornia volt. Szerdán késő este
szálltunk le Los Angelesben, gyorsan felvettük a kocsit az Enterprise-nál, majd
elmentünk egy motelbe és már alig vártuk a másnapot. Csütörtökön délelőtt aztán
végre körülnéztünk az Angyalok városában, pontosabban annak leghíresebb
városrészében, Hollywood-ban. Itt természetesen minden a filmekről szól. A
városnegyed legismertebb része a Hírességek sétánya, az a hely, ahol mindenki
lehajtott fejjel mászkál, hogy a járdán elhelyezett hírességek csillagait
fürkéssze. Mi is sétálgattunk egy kicsit a sétány központi részén, majd
felmentünk a Lake Hollywood Parkba, hogy meglegyen a kötelező fotó a város
jelképéről, a hegy oldalában elhelyezett óriási Hollywood feliratról is.
Los Angeles hatalmas városából
ennyi elég is volt nekünk és délután nyugisabb vidékek felé vettük az irányt,
hogy egy kis családlátogatást is beiktassunk Jociéknál, Thousand Oaks kellemes
kis városában. Innen még leugrottunk Malibura, aztán észak felé fordultunk és
gyönyörű kaliforniai tájakon autózva igyekeztünk az elsődleges úticélunk felé, az
óriások földjére, ez azonban már egy másik történet lesz...
2013. augusztus 31., szombat
Waahila-hegygerinc
Hawaiiról mindenkinek elsősorban a homokos
tengerpartok jutnak eszébe, pedig a szigetek közepén erdővel borított hegyek is
találhatók. Legtöbbször elég nehezen járható túra-utakon lehet csak a hegyekbe
jutni, ezért aztán többnyire kevésbé ismertek Hawaii ezen látnivalói. Az egyik
ilyen útvonal a Waahila-hegygerincen fut végig, ami a Koolau-hegységben
található. Ez a hegygerinc Honolulu sűrűn lakott városából emelkedik ki. Mint
minden hegyet errefelé, úgy általában ezt is sűrű felhőzet borítja, szerdán
azonban meglepő módon szinte teljesen felhőmentes volt a hegy, ezért "gyorsan" fel is
mentem a hegygerinc csúcsára. A terep helyenként igencsak nehéz, így néhány elszánt
túrázón kívül nemigen lehetett emberekkel találkozni. A gerinc két oldalát esőerdő
borítja, ez azonban csak egyfajta másodlagosan nőtt, ligetes erdő, hiszen a
hawaii esőerdők értékes fáit évszázadokkal ezelőtt kitermelték. A megmaradt fafajok egyik legszebbike az ohia lehua, amely gyönyörű piros
virágokat növeszt. Számos madár és rovar táplálkozik a virágaikban
termelődő édes nektárból. Sajnos az őshonos hawaii madarak manapság már nagyon
ritkák az erdőkben, mivel fokozatosan kiszorítják őket a betelepített
madárfajok, mint amilyen a japán pápaszemes madár. Ezt a madarat 1929-ben
hurcolták be Oahu szigetére és azóta a sziget leggyakoribb madarává vált. Habár
madarászként nem volt igazán sikeres ez az út, a tiszta, felhőmentes látványért
mindenképpen megérte felmászni.
2013. július 31., szerda
The Cure koncert
Történelmi esemény történt tegnap
Honoluluban, a The Cure először adott koncertet Hawaiin a közel négy évtizede
tartó pályafutása alatt. Mi ugyan egy kicsit fiatalabbak vagyunk, mint a
zenekar, de én már legalább két évtizede vártam, hogy élőben láthassam Robert Smith-t és zenekarát. A találkozás remekül sikerült, hiszen olyan három órás
műsort adtak a fiúk, amit örökre emlegetni fogunk. Robert természetesen
szörnyen nézett ki, ahogyan az el is várható tőle, és ami még természetesebb,
szörnyen jól is szólt, még ha ez a lenti videón nem is feltétlenül jön át, a
hangulat viszont remélem, annál inkább. Nem meglepő, hogy a hosszú pályafutás
összes fontos dala elhangzott a koncerten, amelyekből csak néhányat szeretnék
kiemelni, a teljes setlist ide kattintva elérhető. Az előadás három jól elkülöníthető szakaszra oszlott. Az
első részben játszották el a zenekar legnagyobb slágereit, többek között
elhangzott a Lovesong, a Just Like Heaven, a Pictures of You, a Fascination Street, a Sleep When I’m Dead és persze a Friday I’m in Love is. A középső részben a sötét hangulatú,
melankolikus daloké volt a főszerep, mint amilyen a One Hundred Years és a
Disintegration, aztán a második visszahívás után újra belelendültek és néhány
játékos dallal fejeződött be a koncert: The Caterpillar, Close to Me, Why Can’t I Be You?
2013. június 30., vasárnap
Ritkuló blogbejegyzések
Több olvasónknak is feltűnt, hogy
az utóbbi időben kissé megritkultak a blogbejegyzések. Ennek oka, hogy
mostanság nem csak a hétköznapok telnek munkával, hanem gyakran a hétvégéken is
dolgozunk. Ha pedig akad némi szabadidőnk, akkor általában nem sok kedvünk van
kimozdulni az amúgy is nehezen elviselhető forgalomba, ami hétvégén még a
szokásosnál is rosszabb itt a szigeten. Néha azért eljutunk strandolni, ha az
időjárás engedi, de egy-egy ilyen esemény nem ér meg egy posztot. Mivel a
blogból nem akarunk szakmai blogot csinálni, így aztán a korábban jellemző heti
egy-két bejegyzésre ezután már nem lehet számítani. Persze, ha valami említésre
méltó dolog történik, arról majd igyekszünk beszámolni, tehát továbbra is
érdemes lesz rendszeresen visszalátogatni. Addig is, ha valaki kíváncsi a természetfotós kalandjaimra Hawaiin, akkor a fotós blogomban (angolul) olvashat róluk, sok egyéb téma mellett.
2013. június 2., vasárnap
Egy kis tudomány
A héten az egyik hawaii
tévécsatorna készített egy rövid anyagot a munkacsoportunk munkájáról. A
videóban a csoportvezető beszél arról, hogy egyes természetben előforduló anyagokkal
(növényekből, illetve tengeri élőlényekből kinyert vegyületekkel) milyen
eredményeket sikerült elérni a rákos sejtek kezelésében. A
videóban egy pillanatra én is feltűnök kb. 50 másodpercnél ☺
Amióta bemutatta az anyagot a TV,
az emberek nagyon segítőkészek próbálnak lenni, pénteken például kaptunk
egy dobozzal a videóban is szereplő földicseresznyéből (poha berry), hogy így
is segítsenek nekünk. Igazából a növényi anyagok izolálását az egyetem Nagy Szigeten
lévő kampuszán dolgozó vegyészek végzik, de azért kedves gesztus.
2013. május 14., kedd
Hawaii nyelvlecke 7.
Korábban már többször is utaltunk
rá, hogy mit jelent a kama’aina kifejezés
és, hogy milyen előnyökkel jár Hawaiin kama’aina-nak
lenni, így ideje megismerkedni a kifejezés pontos jelentésével. A szó két
részből áll, a kama gyermeket jelent,
míg az aina szárazföldet, ami jelen
esetben természetesen Hawaiira értendő, így a kama’aina szó szerinti jelentése a föld gyermeke, azaz olyan ember, aki
Hawaiin született. Manapság azonban már mindenkire használják, aki Hawaiin él
és hivatalosan is szigetlakóvá vált. A kama’aina
ellentéte pedig a malihini, ami
külföldit, idegent jelent, tehát mindenkit, aki nem hawaii lakos.
2013. május 6., hétfő
Filmajánló: Kon-Tiki
Néhány éve olvastam
Thor Heyerdahl Tutajjal a Csendes-óceánon
című könyvét, de Balogh János rádiós műsorainak köszönhetően, már
gyerekkoromban ismerős volt számomra a norvég utazó története. Heyerdahl
Óceániában dolgozó zoológus volt, aki később a néprajz felé fordult és a polinéz
szigetek benépesülése kezdte érdekelni. A többi néprajzkutatóval ellentétben, ő
úgy hitte, hogy Óceániát nem Ázsia irányából népesítették be, hanem Dél-Amerika
felől. Ellenzői leginkább azzal érveltek, hogy a dél-amerikai népek nem
rendelkeztek hajókkal, csak tutajjal, azzal pedig nem lehetett eljutni a nyílt
óceánon át a távoli szigetekre. Ekkor Heyerdahl úgy döntött, hogy bebizonyítja,
el lehet jutni egy tutajon Dél-Amerikából Polinéziába. Öt társával vágott neki
a veszélyes expedíciónak, amely végül látványos sikerrel zárult és impozáns
cáfolatot adott a dél-amerikai benépesülés ellenzőinek akkori legfőbb érvére. Mindezek
ellenére, Heyerdahl elmélete valószínűleg hibás, ma már DNS-vizsgálatok is azt
mutatják, hogy a polinézek ősei minden bizonnyal Ázsiából származnak, de persze az nem zárható
ki, hogy kis mértékű dél-amerikai betelepülés is létezett. Akárhogyan is, Heyerdahl
tette mindenképpen példaértékűnek tekinthető és máig a legnagyobb felfedezők
között tartják számon a norvég tudóst.
Az ő és a társai történetét
meséli el a Kon-Tiki című film, amit a hétvégén mi is megnéztünk. Aki szereti a
látványos kalandfilmeket, életrajzi ihletésű történeteket, annak mindenképpen
ajánlott.
2013. április 30., kedd
Strandkalandok
A kulturális és a vadonbeli
kalandok mellett természetesen Hawaii legnépszerűbb kikapcsolódására, a
strandolásra is jutott idő a testvéremékkel. Az időjárással ugyan nem volt
mindig szerencsénk, de azért jó pár strandot sikerült megmutatni és kipróbálni.
A híres Waikiki strandon túl eljutottunk nyugisabb partokra is, melyekből
kettőt érdemes kiemelni. Az egyik ilyen strand a Bellows Beach a keleti parton. Annak
ellenére, hogy talán a legjobb strand Oahu szigetén, turisták alig jutnak el
ide. A strand egy katonai gyakorlótelepen található és általában le van zárva,
csak hétvégén látogatható. A másik szuper strand a búvárkodásra is használt
Hanauma-öböl. Itt sincs nagy tömeg, mivel ide csak korlátozott számban engednek
be embereket. Azon kevés strand egyike, ahol van belépődíj, legalábbis a
turistáknak, mert nekünk, kama’aina-knak
ingyenes. A part nagyon rendezett, mindenfelé pálmafák találhatók, a víz nagyszerű, lehet halak között is úszkálni, a látvány pedig igazán lenyűgöző.
2013. április 29., hétfő
Vadkalandok
A Hawaii-szigeteket a kulturális érdekességein túl, főként a természeti adottságai miatt érdemes meglátogatni és
szerencsére az elmúlt két hétben bőven akadt látnivaló a vadonban is a
vendégeink számára. Természetjáró útjaink során bejártuk a szigetet keresztül-kasul.
Felmentünk a Diamond Head csúcsára, ahonnan nagyszerű rálátás nyílik a sziget
keleti és déli partjaira. Kimentünk a sziget legnyugatibb pontjára, a Kaena Pointra, ahol az albatroszokon túl, sikerült találkoznunk a ritka hawaii barátfókával és a bálnákat is volt szerencsénk megfigyelni. Meglátogattuk a
teknősök kedvenc pihenőhelyét és három napozó teknőssel is találkoztunk. Az
egyik napon egy esőerdei túrára is elmentünk, ahol megfigyeltük az egyébként
Magyarországon is honos vízityúknak egy olyan alfaját, ami csak a
Hawaii-szigeteken fordul elő. Ez a bennszülött alfaj nagyon ritka, a védelmére
sok energiát fordít a hawaii természetvédelem. Annak érdekében, hogy a víz
alatti élővilág se maradjon ki, elmentünk Oahu kedvenc merülőhelyére, a
Hanauma-öbölbe. Ez az öböl egy félig elsüllyedt vulkáni kráter, melynek
aljzatán csodálatos korallzátony alakult ki. A zátony sziklái gazdag
élővilágnak adnak otthont, így az itt búvárkodók rengeteg halfajjal
találkozhatnak. Hogy meg tudjunk örökíteni néhány trópusi halat, vettünk egy egyszer
használatos víz alatti filmes fényképezőgépet, amivel éles képet ugyan nem
nagyon lehet készíteni, különösen a víz alatt nem, de jó móka volt újra filmre
fotózni és azért sikerült néhány remek emlékképet is készíteni, nem csak a víz alatt, hanem a strandolásainkon is, de erről majd legközelebb.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)