Duke's Restaurant

Két amerikai főiskolai jóbarát, Rob Thibaut és Sandy Saxten a 70-es évek végén úgy döntöttek, hogy a vendéglátóiparban fognak vállalkozásba. Mottójukat hat szóval fogalmazták meg: Have Fun, Make Money with Aloha (légy vidám és keress pénzt alohával). Az első vendéglőjüket Mauin nyitották, amit újabb három követett a szigeten, majd kettőt nyitottak Oahun, újabb kettőt Kauain, sőt Kaliforniában is nyílt öt étterem és létrejött a T S Restaurant hálózat. A különlegességük, hogy egytől-egyig mind igazán festői környezetben található. Waikikiben is akad egy, ami a szörflegenda és Waikiki Beachboy Duke Kahanamoku tiszteletére a Duke étterme nevet kapta.

A múlt hétvégén mi is kipróbáltuk és megállapítottuk, hogy a Duke’s kétségtelenül az egyik legjobb vendéglő Hawaiin. Az étterem egy hatalmas nyitott térből áll, amiben kisebb boxok, pálmalevél-ernyős kiülős rész és egy tipikus amerikai sportbár is helyet kapott. Az óceán mindenhonnan látható, a kinti részen ülők pedig még a Waikiki strandjai fölé emelkedő Diamond Head kráterének látványát is élvezhetik. Az aloha érzést pedig úgy próbálják átadni, hogy igyekeznek Amerika legbarátságosabb étterme lenni. Persze a kedvesség mit sem érne jó kaják nélkül, de a Duke’s étlapja kellően változatos és ínycsiklandó ételekből áll, főleg frissen fogott hawaii halak és egyéb tengeri élőlények alkotják, de természetesen nem maradhatnak ki a steakek és egyéb amerikai ételek sem, mint például a különféle burgerek. Itt azonban nem egy gyorséttermi szottyadt szenyára kell gondolni, hanem olyan hambira, amit úgy telepakolnak minden jóval, hogy sokszor átharapni is alig lehet. A bárban pedig remek koktélokat is kevernek. Mi kezdetnek a Vulkán nevű ananászos-kókuszos-epres cukorbombát próbáltuk ki, majd a Duke féle cheddar sajtos burgert választottuk főfogásnak, ami egy speciális hawaii dresszinget is kapott. Ennek az összetétele titkos, ám kétségtelenül nagyon finom. Desszertnek pedig a híres Hula Pitét is megkóstoltuk. Hát, az sem volt rossz ☺

Hawaii éjszakák

Mindig is szerettem bámulni a csillagos eget. Egy tiszta éjszakán gyönyörű az a rengeteg apró fényes pont a sötét égbolton, a csillagok figyelése ráadásul egyfajta időutazás a múltba. A távoli csillagok fénye ugyanis sok-sok millió évet utazik, mire elér a Földre, így felnézve az éjszakai égboltra tulajdonképpen azt látjuk, hogy milyen volt az Univerzum évmilliókkal ezelőtt. A csillagos égbolt megörökítése ezért mindig is vonzott, de a technika fejlődése csak az utóbbi években tette lehetővé az éjszakai fotózást. Manapság a legnagyobb problémát a városok fényszennyezése okozza, különösen nehéz a zsúfolt Oahun olyan helyet találni, ami alkalmas a csillagok megörökítésére. A legjobb lehetőség a sziget nyugati csücskében, a Kaena Pointon adódik. Szerencsére itt élnek az albatroszok, amely madarak remek témát adnak az éjszakai fotózáshoz. Természetfotósként ugyanis elsősorban az a célom, hogy a Föld élőlényeinek az életébe nyújtsak bepillantást, jelen esetben az albatroszok éjszakájába. Az elmúlt hónapokban több alkalommal is a madarak között ért az éjszaka és az alapos tervezésnek hála az elmúlt két hétben sikerült néhány fotót is készíteni a albatroszokról a csillagos égbolt alatt. A másik téma, ami régóta mozgatta a fantáziámat, az úgynevezett ugrószikla megörökítése volt. Az ősi hawaiiak úgy hitték, hogy a holtak lelke erről a szikláról lép át a túlvilágra. Ők ezt úgy hívták: Leina a kauhane.

Makapuu kilátó

A korábbiakhoz hasonlóan, az elmúlt év végét is sikerült többé-kevésbé munkamentesen tölteni. Ezúttal is számos kirándulást terveztünk, azonban az esős időjárás miatt csak egyszer volt lehetőségünk túrázni, ekkor Oahu legkeletibb szegletét, a Makapuu Pointot látogattuk meg. A hawaii mitológia szerint Makapuu egy ősi istenség volt, aki Tahitiről érkezett ide és a Makapuu Point egyik barlangjában élt. Róla kapta a nevét ez a hely. Makapuunak egyébként nyolc szeme volt és hawaii nyelven a neve kidülledt szemet jelent.

Gülüszem sziklája közel 200 méterrel emelkedik a tenger szintje fölé, ahonnan remek kilátás nyílik Oahu déli és a keleti partjára is. Valószínűleg ez a legszebb kilátást nyújtó pont Oahun. Déli irányban látható a Koko Head nevű kráter, amitől balra terül el a Hanauma-öböl, jobbra pedig a Diamond Head krátere is megfigyelhető a távolban. A sziget keleti, vagy itteni nevén szeles oldalán pedig Oahu egyik leglátványosabb útvonala látható, amint a Koolau-hegy meredek sziklái és az óceán között kanyarog. Jó rálátás nyílik a Makai mólóra is, ami a valóságban tengerkutatási létesítmény, de a Magnum című sorozatban ez volt TC helikopteres cégének a központja. A távolban pedig még kivehető a Bellows Beach is, ami talán a legjobb strand a szigeten. Obama elnök is itt strandolt, aki Oahun töltötte a karácsonyi pihenőjét. Két kisebb vulkanikus eredetű szigetecskét is meg lehet innen figyelni, amelyek fontos természetvédelmi területek, számos tengeri madár költ rajtuk. A közelebbi, kisebb méretű sziget neve Kaohikapiu, míg a nagyobbat Manana-szigetnek hívják, de ezt gyakran Nyúl-szigetnek (Rabbit Island) is nevezik, részben a nyúlfejre emlékeztető formája miatt, részben pedig azért, mert korábban nyulakat tartottak rajta.

A kilátóhoz egy nagyjából 3 km hosszú kacskaringós járdán lehet feljutni. Az amúgy is nagyszerű kilátáson túl, a helyszín télen még kiváló lehetőségeket is nyújt az erre vándorló hosszúszárnyú bálnák megfigyelésére. Nekünk szerencsénk is volt és láttunk egy kisebb csapat bálnát a távolban. A Makapuu szikla tövében egy világítótorony is található, amit 1909-ben építettek. Ezt csak a kilátóból lehet megnézni, az oda vezető út ugyanis le van zárva, hiszen a világítótorony a mai napig működik és fontos irányjelző a hajósoknak Oahu környékének korallzátonyokkal teli vizeiben.