Az Oroszlánkirály mostanra minden
idők legsikeresebb Broadway előadása lett. 1997-ben mutatkozott be először és
New York-on kívül is számos helyen ért el sikereket. Még 2011-ben nekünk is volt
szerencsénk látni, mégpedig a „szülőföldjén”, a Broadwayen. A darab nagyon látványos és szórakoztató
volt, ezért most kihasználtuk a lehetőséget és itt Honoluluban is megnéztük az
előadást, hiszen januártól márciusig itt turnéznak. Természetesen nem az
eredeti szereplőgárdával, hiszen a műsor továbbra is heti nyolc előadással megy
a New York-i Minskoff Színházban. Ide a turnégárda jött el, ami cseppet sem
tűnt gyengébbnek a Broadway féle szereposztástól. Az előadás a Neal Blaisdell Center koncerttermében volt, amit nagyon jól felkészítettek a műsorra és a
látvány semmivel sem maradt el a broadway-i előadás színvonalától. Mindenképpen
megérte másodszor is megnézni és meglehet, hogy nem is utoljára láttuk.
2014. január 26., vasárnap
2014. január 16., csütörtök
Két év
Két éve érkeztünk Hawaiira.
Habár eredetileg csak egy évre terveztük a maradást, ezt később
meghosszabbítottuk újabb egy évvel. Most ez is letelt és úgy tűnik, hogy még
tovább maradunk.
A mostani hosszabbítással új vízum is jár, mivel a korábbi J típusú vízumunkat, amit általában ösztöndíjas kutatóknak szoktak kiállítani, csak öt évig lehet megkapni és bizony már öt éve, hogy az USA-ban vagyunk. Az új vízum egyfajta munkavállalási vízum, egészen pontosan H1-B típusú, amit három évre kaptunk meg. Abban azonban korántsem vagyunk biztosak, hogy ezt a három évet ki is töltjük itt Hawaiin ☺
A mostani hosszabbítással új vízum is jár, mivel a korábbi J típusú vízumunkat, amit általában ösztöndíjas kutatóknak szoktak kiállítani, csak öt évig lehet megkapni és bizony már öt éve, hogy az USA-ban vagyunk. Az új vízum egyfajta munkavállalási vízum, egészen pontosan H1-B típusú, amit három évre kaptunk meg. Abban azonban korántsem vagyunk biztosak, hogy ezt a három évet ki is töltjük itt Hawaiin ☺
2014. január 5., vasárnap
Teknősles az északi parton
A múlt év végén, a megmaradt
szabadnapokat felhasználva valódi „téli-szünetünk” volt, pont, mint diákkorunkban,
leszámítva persze a trópusi időjárást. Az idő nagy részét ünnepléssel
töltöttük, de azért volt alkalmunk némi kirándulásra is. A Hanauma-öbölben való
búvárkodáson kívül ismét teknősnézőbe mentünk a sziget északi partjára. Tavaly
már meglestük őket a legismertebb pihenőhelyükön, de ezt a helyet a turisták is
jól ismerik és sajnos a tömeg miatt akkor éppen nem jöttek partra az állatok. A
helyiek azonban ismernek sokkal jobb teknősleső helyeket is, amit a turisták
hada még nem fedezett fel. Gábor egyik ismerőse megosztott velünk néhány ilyen
helyszínt, ezek egyikére látogattunk el az év utolsó előtti napján. Ezen a
partszakaszon valóban alig akadt ember, szinte csak a helyiek járnak ide, így láttunk
is két napozó teknőst a parton, valamint három másikat, amint a sekély vízben legelték
a kövekről a moszatokat. Mivel erre nem nagyon járnak turisták, így a pihenő
teknősöket nem szükséges körbekeríteni, ami megfelelő fényképezési körülményeket
biztosított. Ki is használtuk a lehetőséget és körbefotóztuk a teknősöket, majd
a parton olvasgatva és a lemenő nap fényében sütkérezve elbúcsúztunk az óévtől.
2014. január 2., csütörtök
Hanauma Bay
Tavaly áprilisban, amikor a
testvéremék meglátogattak minket, már voltunk a sziget legkedveltebb
merülőhelyén, a Hanauma-öbölben. A „téli-szünetet” kihasználva ismét
ellátogattunk ide, ezúttal azonban már a kis fényképezőgépünk társaságában,
amire sikerült szerezni egy vízálló tokot, így némileg javultak az esélyeink a jobb
képek készítésére is.
A víz alatti fotózás azonban kemény móka. Nem csak, hogy a fény mennyisége és a minősége tér el a felszínen megszokottaktól, de általában az ember is sokkal esetlenebbül mozog a víz alatt, különösen a halakhoz képest. Persze van egy viszonylag egyszerű módja a víz alatti világ megfigyelésének, a sznorkelezés. Ilyenkor az ember a víz felszínén úszik, fejét a vízbe teszi és egy pipa segítségével tud levegőt venni. Az első ilyen próbálkozásom során, ami tíz éve volt a Vörös-tengeren, azonban rájöttem, hogy a felszíni úszkálás nem nekem való, én jobban szeretek lemerülni a halak közé. Azóta sem használtam pipát, így többnyire úszószemüvegben szoktam „búvárkodni”. A fotózás miatt egyébként is érdemes lemerülni, hiszen a halak fentről nem túl mutatósak, cserébe még állandóan mozognak is, egy pillanatra sem állnak le, ami cseppet sem könnyíti meg a fotózásukat.
A Hanauma-öböl leggyakoribb halai a különféle doktorhalfajok. Ezek a különösen szép, színes halak általában nagyobb csapatokban táplálkoznak a sziklákon növő algákkal. Legtöbbször a fegyenc doktorhallal lehet találkozni, nem nehéz kitalálni, hogy miről kapta a nevét. Fotózni persze őt sem könnyű, hiszen nem túl nagy és pillanatok alatt képes eltűnni a keresőből. A nehézségek ellenére, jól szórakoztunk az öbölben a múlt év végén, remélhetőleg idén is lesz még rá lehetőségünk.
A víz alatti fotózás azonban kemény móka. Nem csak, hogy a fény mennyisége és a minősége tér el a felszínen megszokottaktól, de általában az ember is sokkal esetlenebbül mozog a víz alatt, különösen a halakhoz képest. Persze van egy viszonylag egyszerű módja a víz alatti világ megfigyelésének, a sznorkelezés. Ilyenkor az ember a víz felszínén úszik, fejét a vízbe teszi és egy pipa segítségével tud levegőt venni. Az első ilyen próbálkozásom során, ami tíz éve volt a Vörös-tengeren, azonban rájöttem, hogy a felszíni úszkálás nem nekem való, én jobban szeretek lemerülni a halak közé. Azóta sem használtam pipát, így többnyire úszószemüvegben szoktam „búvárkodni”. A fotózás miatt egyébként is érdemes lemerülni, hiszen a halak fentről nem túl mutatósak, cserébe még állandóan mozognak is, egy pillanatra sem állnak le, ami cseppet sem könnyíti meg a fotózásukat.
A Hanauma-öböl leggyakoribb halai a különféle doktorhalfajok. Ezek a különösen szép, színes halak általában nagyobb csapatokban táplálkoznak a sziklákon növő algákkal. Legtöbbször a fegyenc doktorhallal lehet találkozni, nem nehéz kitalálni, hogy miről kapta a nevét. Fotózni persze őt sem könnyű, hiszen nem túl nagy és pillanatok alatt képes eltűnni a keresőből. A nehézségek ellenére, jól szórakoztunk az öbölben a múlt év végén, remélhetőleg idén is lesz még rá lehetőségünk.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)