Az ökológusok számára az óceáni szigetek
világa leginkább az egyedi, sehol máshol nem élő, úgynevezett bennszülött
élőlények miatt érdekes. Mivel a Hawaii-szigetek a Föld legizoláltabb
szigetlánca, itt különösen sok bennszülött faj található, vagy legalábbis
egykoron rengeteg ilyen élőlény élt a szigeteken. Mind közül a legérdekesebbek
kétségkívül a hawaii gyapjasmadarak.
Ez az egész madárcsoport csak a Hawaii-szigeteken található meg, sőt az egyes
szigeteknek is megvannak a maguk gyapjasmadarai. Ez a nagy változatosság egy
évmilliókkal ezelőtt idetévedt pintyfajból alakult ki, amelyből az új élőhelyekhez
alkalmazkodva, több mint ötven különféle madárfaj fejlődött ki az idők folyamán. Sajnos
a madarak nagy része mára kihalt és a fennmaradt fajok túlélése is bizonytalan.
A legfőbb gondot a behurcolt élőlények okozzák, a patkányok, a mongúzok, a számtalan
betelepített madárfaj és különösen veszélyesek a szúnyogok, amelyek a
madármalária kórokozóját hordozzák. A madármalária ellen az őshonos hawaii
madaraknak ugyanis nincs ellenálló képességük, emiatt a hawaii gyapjasmadarak
ma már csak a magasabb hegyek erdeiben élnek, ahol a vérszívók nem fordulnak elő. Mivel Oahu szigetének természeti állapota a leginkább leromlott, így itt
él a legkevesebb, mindössze három gyapjasmadárfaj. Ezek legkülönlegesebbike az Oahu amakihi, amit magyarul sárga gyapjasmadárnak szoktak hívni.
Ahogyan a hawaii neve is sejteti, ez a madár csak és kizárólag Oahu szigetén él.
Nem tagadom, ez a madárcsoport
volt az egyik oka, amiért Hawaiira vágytam, és mint azóta kiderült, szerencsés
vagyok, hogy éveket tölthetek Oahun, hiszen az egyszeri látogatónak nem sok
esélye van, hogy alaposabban megismerje ezeket a ritkaságokat. Jómagam először
mintegy másfél évvel ezelőtt indultam el a gyapjasmadarak keresésére. A
helyszín a Koolau-hegység egyik gerince volt. Azt már korábbi olvasmányaimból
tudtam, hogy a madarak kedvenc tápláléka az ohia lehua nevű fa vörös virágainak nektárja, így ezek felkeresésére
koncentráltam. Szerencsém volt, ugyanis az első terepszemlén máris találkoztam
egy amakihivel. Legközelebb már fotófelszereléssel vágtam neki a nehéz
hegyi túrának abban a reményben, hogy képeket is készíthetek a madárról. A
szerencse ezúttal azonban elkerült, ahogyan az ezt követő majd’ másfél évben
minden alkalommal, amikor bevetettem magam a hegyi esőerdőkbe. Hiába
próbálkoztam a Koolau-hegy több részén is, így a Waahila-hegygerincen és az
Aiea-hegygerincen, nem sikerült fényképet készítenem a madarakról. Néhányszor
ugyan találkoztam gyapjasmadarakkal, de a fotózásukra nem volt lehetőségem. Az
eltelt időben azonban a megfigyelések során elegendő tapasztalatot gyűjtöttem a
madarak viselkedéséről, és végül idén februárban elkészítetettem az első
képemet egy hawaii gyapjasmadárról, egy fiatal tollruhás amakihiről. Pár héttel
később aztán egy gyönyörű, felnőtt hím amakihit is le tudtam fotózni. Nem
állítanám, hogy ezek a legjobb madárfotóim, de én nagyon örülök ezeknek is,
hiszen nem sokan mondhatják el magukról, hogy sikerült lefényképezniük az Oahu
amakihit.
