Történelmi esemény történt tegnap
Honoluluban, a The Cure először adott koncertet Hawaiin a közel négy évtizede
tartó pályafutása alatt. Mi ugyan egy kicsit fiatalabbak vagyunk, mint a
zenekar, de én már legalább két évtizede vártam, hogy élőben láthassam Robert Smith-t és zenekarát. A találkozás remekül sikerült, hiszen olyan három órás
műsort adtak a fiúk, amit örökre emlegetni fogunk. Robert természetesen
szörnyen nézett ki, ahogyan az el is várható tőle, és ami még természetesebb,
szörnyen jól is szólt, még ha ez a lenti videón nem is feltétlenül jön át, a
hangulat viszont remélem, annál inkább. Nem meglepő, hogy a hosszú pályafutás
összes fontos dala elhangzott a koncerten, amelyekből csak néhányat szeretnék
kiemelni, a teljes setlist ide kattintva elérhető. Az előadás három jól elkülöníthető szakaszra oszlott. Az
első részben játszották el a zenekar legnagyobb slágereit, többek között
elhangzott a Lovesong, a Just Like Heaven, a Pictures of You, a Fascination Street, a Sleep When I’m Dead és persze a Friday I’m in Love is. A középső részben a sötét hangulatú,
melankolikus daloké volt a főszerep, mint amilyen a One Hundred Years és a
Disintegration, aztán a második visszahívás után újra belelendültek és néhány
játékos dallal fejeződött be a koncert: The Caterpillar, Close to Me, Why Can’t I Be You?
