A
legtöbb ember úgy hiszi, hogy Hawaii maga a földi paradicsom, aranyló
tengerpartokkal, kristálytiszta vízzel és a szigetek közepén elterülő,
különleges növényekben és vadállatokban gazdag, sűrű esőerdőkkel. Ez a
paradicsomi kép olyan mélyen él az emberekben, hogy a legtöbben nem is hinnék,
hogy milyen is Hawaii a valóságban.
Hawaii
a legelszigeteltebb világ a bolygónkon, ahol egykoron az élőlények 90%-a
úgynevezett bennszülött fajokból állt. Erre a legismertebb példát a
hawaii gyapjasmadarak szolgáltatják, ez az egész
madárcsoport ugyanis csak a Hawaii-szigeteken található meg.
Kialakulásuk a többi hawaii élőlénnyel együtt több millió éves elszigetelt
törzsfejlődésnek az eredménye. A különleges élővilágának köszönhetően réges-régen Hawaii
valóban földi paradicsom volt. Ez a paradicsomi állapot egészen addig tartott,
amíg az első emberek ide nem érkeztek nagyjából 1500 évvel ezelőtt. A polinézek kolonizációja ugyanis igazi
ökológiai katasztrófa volt Hawaii számára. A betelepülők kíméletlenül vadásztak a
hawaii madarakra, számolatlanul gyűjtötték a tojásaikat, irtották az erdőket,
a behurcolt háziállataikat, a kutyákat, a disznókat és a csirkéket pedig szabadon engedték a természetben. A kenuikon „stoppolva” ráadásul számtalan egyéb,
nem kívánatos élőlény is érkezett a szigetekre: gekkók, gyíkok és patkányok,
amelyek a háziállatokkal együtt óriási pusztítást végeztek az őshonos hawaii élővilágban. Ezen
változások okozták a Hawaii-szigetvilág első nagy kihalási hullámát. Mire az
első európaiak megérkeztek a szigetekre, a hawaii lakosok már kiirtották az
őshonos madarak felét, szinte az összes nagy méretű, földön fészkelő madarat és
a hawaii gyapjasmadarak nagy részét is, amelyeket díszes tollaik miatt
vadásztak.
A
második ökológiai kataklizma Cook kapitány utazásaival kezdődött az 1700-as
évék végén. Miután az európaiak számára is felfedezte a Hawaii-szigeteket, az
emberi hatás csak fokozódott. Az erdők irtása még intenzívebben folytatódott és
az emberek növekvő létszáma örökre megváltoztatta a szigetek arculatát. Az
egyre nagyobb
turista áradattal egyre több idegen élőlény is érkezett Hawaiira,
amelyek kiszorították az őshonos fajokat, míg a behurcolt ragadozók, a
patkányok, a mongúzok, de különösen a kutyák és a macskák könnyű prédákra
találtak a védekezésre képtelen hawaii madarak között. Az utóbbi időben pedig a
behurcolt madarakkal érkező és a szintén behurcolt szúnyogok által terjesztett
betegségek tizedelik a még megmaradt őshonos madárvilágot. A
klímaváltozás és a
túlnépesedés pedig csak fokozza a kihalások ütemét és egyre közelebb hozza az
elkerülhetetlent, amikor majd az utolsó hawaii élőlény is eltűnik a Föld színéről.
Mióta
az első emberi lábnyomok megjelentek Hawaii homokos tengerpartjain, a paradicsom örökre megváltozott. Mára Hawaii lett bolygónk egyik ökológiailag leginkább leromlott állapotú vidéke,
ahol minden más helynél nagyobb ütemben zajlik a fajok kihalása. Napjainkra már lényegében
semmi sem maradt az igazi Hawaiiból, amit látunk, az többnyire csupán behurcolt,
idegen élőlények végeláthatatlan tömege.
