A
kaliforniai kirándulásunk másik fő célja, a Yosemite Nemzeti Parkon túl San
Francisco megtekintése volt. San Francisco New York után a második legsűrűbben
lakott város az Egyesült Államokban. A város híres a ködeiről, amiből most nem
láttunk egy foszlányt sem, meredek dombjairól és néhány jellegzetes
építményéről. Az egyik legismertebb nevezetessége az Alcatraz nevű egykori börtönsziget.
Természetesen mi sem hagyhattuk ki a hírhedt börtön megtekintését. A kis sziget
a San Francisco-öbölben található. A kaliforniai aranyláz idején itt építették
fel a nyugati part első világítótornyát, hogy biztonságosabbá tegyék a
megnövekedett vízi közlekedést. Ezt követően felépítettek rá egy katonai
erődöt, majd a polgárháború után kezdték el börtönként használni. Eleinte
katonai börtön volt, de a nagy gazdasági világválság idején a hadsereg nem
tudta tovább finanszírozni, ezért a Börtönhivatal vette át az intézmény
kezelését és így jött létre a hírhedt szövetségi börtön, ahová az USA
legveszélyesebb bűnözőit zárták. Végül 1963-ban a magas fenntartási költségek
miatt végleg becsukták a börtön kapuit, majd 1973-ban megnyitották a nagyközönség
számára. Az Alcatrazban egyszerre maximum 300 elítélt fogva tartása volt
lehetséges. A cellák rendkívül aprók voltak és az őrök nagyon szigorúan
betartatták a szabályokat. Az Alcatraz hírhedtsége azonban leginkább annak volt köszönhető, hogy innen élve soha senki nem szökött meg. A szökés nehézségét fokozta, hogy
a cellák a börtönépület közepén voltak, így ha valaki ki is
jutott a cellájából, akkor még magából az épületből is ki kellett jutnia. Ha ez
is sikerült, akkor már „csak” az őrök puskagolyóit elkerülve a partig kellett
eljutnia, végül két és fél kilométert úsznia a szárazföldig a San Francisco-öböl
jéghideg, örvénylő vizében. Nem csoda, hogy senkinek sem sikerült. Az Alcatrazban
több híres-hírhedt bűnöző is raboskodott, a legismertebb kétségkívül Al Capone volt, aki 1934-ben
került a szigetre. Az Alcatraz azonban nem igazán tett jót az egészségének és
1939-ben rossz állapota miatt szabadlábra helyezték. A látogatásunk idején az
Alcatrazban volt George DeVincenzi is, aki börtönőr volt ’50 és ’57 között.
Nagyon kedves öreg úr, aki éppen a könyvét dedikálta, ami tavaly jelent meg Murders on Alcatraz címmel (Gyilkosságok
az Alcatrazban).
 |
| Nekünk sikerült élve elhagyni az Alcatrazt ☺ |
Az
Alcatraztól keletre található a San Francisco-öböl bejárata, a Golden Gate
(Aranykapu). Ezt a szorost íveli át San Francisco jelképe, a Golden Gate híd,
ami sokáig a Föld legnagyobb függőhídja volt, ma már csak a tizedik a listán a
maga 2737 méterével. A narancsvörös színű híd 1937-ben készült el és 6 sávos út
épült rá. Az ott létünk alatt többször is áthaladtunk rajta és az egyik este a
naplemente fényében is megcsodáltuk a hidat, ami ilyenkor különösen mutatós. A két nap
során, amit San Franciscoban töltöttünk, megnéztük még a híres, hullámos hegyi
utcákat is, amelyek számos filmben szerepelnek autós üldözések helyszíneként.
Egyes utcák itt olyan meredekek, hogy csak lefelé engedik rajta a forgalmat. A
város ezen része nagyon kellemes, szinte már vidékies, a belváros pedig tipikus amerikai stílusú a
nagy felhőkarcolókkal. Összességében nagyon tetszetős város San Francisco.
Részlet a Bullitt című 1968-as filmből
Az egész
kaliforniai utazásunk apropóját egyébként a kedvenc magyar zenekarunk, a Tankcsapda
észak-amerikai turnéja adta. Az elsősorban a kint élő magyarokat megcélzó turné
egyik állomása ugyanis San Francisco volt. A DNA Lounge nevű klubban aztán egy nagyon jó
hangulatú telt házas koncertet adtak a debreceni srácok, ami méltó csúcsa volt a
kaliforniai kirándulásunknak.
