Mindig is szerettem bámulni a
csillagos eget. Egy tiszta éjszakán gyönyörű az a rengeteg apró fényes pont a
sötét égbolton, a csillagok figyelése ráadásul egyfajta időutazás a múltba. A
távoli csillagok fénye ugyanis sok-sok millió évet utazik, mire elér a Földre,
így felnézve az éjszakai égboltra tulajdonképpen azt látjuk, hogy milyen volt
az Univerzum évmilliókkal ezelőtt. A csillagos égbolt megörökítése ezért mindig
is vonzott, de a technika fejlődése csak az utóbbi években tette lehetővé az
éjszakai fotózást. Manapság a legnagyobb problémát a városok fényszennyezése
okozza, különösen nehéz a zsúfolt Oahun olyan helyet találni, ami alkalmas a
csillagok megörökítésére. A legjobb lehetőség a sziget nyugati csücskében, a
Kaena Pointon adódik. Szerencsére itt élnek az albatroszok, amely madarak remek
témát adnak az éjszakai fotózáshoz. Természetfotósként ugyanis elsősorban az a
célom, hogy a Föld élőlényeinek az életébe nyújtsak bepillantást, jelen esetben az albatroszok
éjszakájába. Az elmúlt hónapokban több alkalommal is a madarak
között ért az éjszaka és az alapos tervezésnek hála az elmúlt két hétben
sikerült néhány fotót is készíteni a albatroszokról a csillagos égbolt alatt. A másik
téma, ami régóta mozgatta a fantáziámat, az úgynevezett ugrószikla megörökítése
volt. Az ősi hawaiiak úgy hitték, hogy a holtak lelke erről a szikláról lép át
a túlvilágra. Ők ezt úgy hívták: Leina a kauhane.
